Az ibolya nagyon értékes növény, minden része használható az étkezésben és az orvoslásban. A gyöktörzset és gyökeret nyár végén és ősszel, a virágot tavasszal, a leveleket egész évben gyűjthetjük.
Szépségápolási célra is felhasználhatjuk. Gyógyászati célokra szárítással tartósíthatjuk. Nagyon sokféle gyógyító hatása van: köptető és nyugtató hatású, izzasztó, lázcsillapító, vértisztító. Megszünteti a fejfájást és a migrént. Megőrzi a bőr puhaságát, rugalmasságát. Külsőleg hatásos köszvény, reuma, daganat és izombénulás ellen. Az elmondottakból láthatjuk, hogy az ibolya több figyelmet érdemel, mindent meg kell tennünk, hogy jól érezze magát a kertünkben.
Mint minden növénynek, az ibolyának is megvan a saját károsítója.
Megtámadhatja a lisztharmat, az üszög, a rozsda, egyes fonálférgek. A teljesség igénye nélkül csak két, kizárólag az ibolyát fertőző károsítóról írok, mert nagy számban ezekkel találkoztam.
Az ibolyarozsda (Puccinia violae) tavasszal az első gombabetegség, ami károsítja az ibolyát.
A levél színén szabálytalan, halványzöld foltokban láthatók apró, tűszúrásra emlékeztető képletei.
A levél fonákán és a száron is narancssárga, szétporozó, csésze alakú kiemelkedések, úgynevezett ecídiumok vannak. A levél kanalasodik, meghajlik. Nyár folyamán a levél fonákán barna, majd barnásfekete, szétporzó rozsdatelepek fejlődnek. A kórokozó egygazdás rozsdagomba, az elszáradt levelekben telel.
Védekezni réztartalmú (Montaflow 30-90 ml/10 l víz) vagy penkonazol hatóanyagú (Topas 100 EC), szerekkel permetezzünk ellenük.
Európa nagy részén és Észak-Amerikában honos, hazánkban gyakori az ibolya-gubacsszúnyog (Dasyneura affinis), ami feltűnő elváltozást okoz az ibolya levelén.
A besodródott rész rendellenesen megvastagszik és szőrös gubacs lesz belőle. Az elváltozás a tő belső levelein a legszembetűnőbb.
A kifejlett egyed (imágó) körülbelül 2 mm hosszú, barnás testű. A lárvák változó színűek, kezdetben fehéres vagy sárgás, majd narancsszínűek lesznek. Az ibolya-gubacsszúnyog határozatlan nemzedékszámú faj. Az első nemzedéke április első felében jelenik meg, a második június közepe körül, a harmadik augusztus végén, szeptember elején, esetleg egy 4. generáció október elején. Az ibolya-gubacsszúnyog szaporodásának kedvező a 20-25 °C körüli hőmérséklet. Az utolsó nemzedék lárvái telelnek át. Száraz, forró nyár és hideg tél akadályozza a kártevő elszaporodását.
Üveg alatti ibolyákon rendkívül gyorsan elszaporodik, de szabadföldi körülmények között is évente több nemzedéke van.
Szabadban a kifejlett, gubószövedékkel körülvett lárvák telelnek át. A gubók egymáshoz tapadó csomókban, a besodródott levelekben találhatók.
Az ibolyahajtatás igen veszedelmes kártevője, mely rendszerint az egész növényállomány virághozamának megsemmisülését eredményezi. A hazai szakirodalom nagy károkról számol be.
Védekezésként a fertőzött leveleket távolítsuk el és semmisítsük meg. Nagyobb felületen szívó kártevők ellen használt felszívódó hatású szerekkel permetezzünk. Áprilistól vizsgáljuk meg a gubacsokat, és amikor elhagyták azokat a kifejlett gubacsszúnyogok, nemsokára beindul a rajzás. A rajzó szúnyogok ellen áprilistól kezdődően felszívódó növényvédő szerrel (Mospilan 20 SG 1,5-5 g/10 l víz) permetezzünk, ami a gubacsban élő lárvákra is hat.
IbolyateaAz ibolyavirágból készített tea az egyik legjobb természetes gyulladáscsillapító. Köptető, nyákoldó és izzasztó hatásával a légúti betegségek orvoslására alkalmas. Ezen kívül enyhe nyugtató, segít elűzni a feszültséget és az álmatlanságot, ha az esti órákban fogyasztjuk. Vízhajtó hatása miatt tisztítja a veséket, mérsékli a szervezetben jelen lévő gyulladások tüneteit, és hashajtó tulajdonságokkal is rendelkezik. Egy bögre teához két teáskanál ibolyavirágot forrázzunk le, és lefedve áztassuk 3 percig. |
