Úgy tűnik, manapság egy cápának csak annyit kell tennie, hogy hátúszóját az óceán hullámai fölé löki, és azonnal pánik tör ki. Éppen ezen a héten történt pontosan ez a francia partoknál. Egy kék cápát – egy olyan fajt, amely jellemzően a nyílt óceánban él, és rendkívül ritkán támad emberre ok nélkül – láttak a partvonal közelében. A vízimentők azonnal lezárták a partot, az úszók pedig a vízpartról figyelték a történéseket. Mi az, ami miatt a cápák miatt elveszítjük az eszünket?
Hollywood és a média mégis arra nevelt bennünket, hogy azt higgyük, a cápák aktívan vadásznak az emberekre, hogy minden ember-cápa interakció halálos kimenetelű, és hogy a világ egyes részein a cápákat ki kellene irtani, hogy csökkentsék ezt a kockázatot.
A Cápa című 1975-ben készült film óta tudjuk, hogy az irántuk érzett félelem eladható. Végül is csak akkor hallunk a cápákról, ha egy emberrel való találkozás tragikusan végződik.
Ezt erősíti meg a Nemzetközi Cápatámadási Adatbázis 2022 évre vonatkozó adta, amely 10 éves mélypontról számolt be az indokolatlan cápás incidensek számát illetően.
Nagy-Britanniában több mint 40 cápafaj otthona a szigetet körbevevő víztömeg. A címlapokra azokon a ritka alkalmakkor kerülnek, amikor egy-egy harapás történik – tavaly nyáron Nagy-Britanniában közel két évszázad óta először fordult elő ilyen eset -, de ezek a teremtmények nap mint nap, az év 365 napján a partok mentén úszkálnak.
Az, hogy a cápák a tengerben vannak, nem kellene, hogy hírértékű legyen; az óceán az otthonuk. A cápák világszerte bajban vannak. Kutatások kimutatták, hogy a túlhalászás a fő oka e hosszú életű és lassú növekedésű állatok csökkenésének, és gyorsan a kihalás felé sodorja őket.
Ha a cápák a kihalás felé tartanak, akkor miért tűnik úgy, hogy egyre többet látjuk őket a partok közelében?
A dróntechnológia ma már szemeket biztosít számunkra az égen, a közösségi média térhódítása pedig lehetővé teszi, hogy az emberek azonnal megosszák találkozásaikat a globális közönséggel. A cápaturizmus is egyre népszerűbb. A globális hőmérséklet emelkedésével egyre többen megyünk a tengerpartra hűsölni – és mivel egyre többen élvezik a vizet, nő a cápa-ember találkozás kockázata.
Az éghajlatváltozás egyéb hatásai, például az óceáni vizek oxigéntartalmának csökkenése és a PH-szint változása, valamint a zsákmányállatok eloszlásának változása valószínűleg szintén szerepet játszik a cápák mozgásában. Ami azonban az éves tengerparti nyaralást illeti, nem kell félni a tengerparti fürdőzéstől, meg kell tanulni együtt élni velük, és megoldani, hogy kevesebb tragédiával végződjön a velük való találkozás.
Túl kell tekintenünk a Cápa filmen, hogy megváltoztassuk a narratívát, mielőtt túl késő lenne. Inkább értékeljük azokat a természetvédelmi erőfeszítéseket, amelyek visszahozzák ezeket a fenséges állatokat a szakadék széléről.
