Az itt tartott és felnevelt állatok ugyanakkor olyan genetikai értéket képviselnek, hogy ha betegség, ne adj isten fertőzés ütné fel a fejét, az egész fajta veszélybe kerülne.
Kozma Sándor állatszeretetében nagy szerepe van a „genetikának”, mivel már az édesapja is agronómusként dolgozott. Ő 2001-ben végzett agrármérnökként, majd szerzett egy mérnöktanári diplomát is, hogy akkor is el tudja tartani a családját, ha például egészsége megromlása miatt már nem tudna helytállni a gazdaságban.
Ugyanez az óvatos előrelátás nyilvánul meg abban is, hogy családi gazdasága gyümölcstermesztéssel is foglalkozik. „Hamar rájöttünk, hogy több lábra kell állni, ha egy rosszabb állattenyésztési év után is talpon szeretnénk maradni” – mondja. 3,5 hektáron sárgabarackot, 12 hektáron meggyet termelnek, 40 hektáron pedig szántót művelnek, ahol elsősorban a takarmányt állítják elő.
Mostanra elérték, hogy minden föld a saját tulajdonukba került, de a fajtaválasztásban is komoly szerepet játszott a józan megfontolás.
„Nem akartam állandó beruházási kényszerben versenyezni a német sertéssel. A mangalicát kisebb beruházással is professzionálisan lehet tartani. A fehérsertéstartóknak a gazdaságos termeléshez folyamatosan az európai gazdákhoz felzárkózva kell növelni hatékonyságot. Míg 10 éve 22-24 volt a kocák évi élveszülési átlaga, jelenleg már 38. Ezt a teljesítményt battériás fiaztatóval, fűtött istállóval, hatalmas energia- és beruházásigényű technológiákkal lehet elérni. Ezzel szemben a mangalica természetesebb körülmények között is ugyanolyan jól, sőt jobban működik, ha precízen takarmányozzuk és odafigyelünk rá.”
A „termelés javára” belső fiaztatókat és utónevelőket alakított ki, de igyekszik megőrizni a fajta természetes értékeit is.
Bevétele elsősorban a tenyészállat-előállításból származik, de a küllemi hibás süldőket és herélteket háztáji gazdaságokba és kisebb hizlaldákba értékesíti. „Aki mangalicával foglalkozik, annak a földtől az asztalig tartó termelés a leggazdaságosabb és -kiszámíthatóbb, de mi annyifélével foglalkozunk, hogy a hizlalás és feldolgozás már nem fér bele a palettába.”
2003 óta tagja a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének, amellyel szorosan együttműködik a fajta megőrzésében. Ennek keretében az ő telepére mentik ki a veszélyeztetett, kritikus szintre csökkent vérvonalakat, és a telepén nevelik fel az országban termelésbe kerülő tenyészkanok bő 50 százalékát. Mindebből következik, hogy még az előírásosnál is jobban kell ügyelnie az állategészségügyi követelményekre. „A veszélyeztetett vérvonalakból kiemelt egyedeket célpárosítással termékenyítjük, több kansüldőt megtartva.
Az állattartó telepen 2,5 hektáron nevelik a 85-ös tenyészkoca-állományt és szaporulatát, mellette pedig a tenyésztőegyesület tenyészkansüldőit egy önálló, elkülönülő részlegben, amit az egyesület szakembere vezet. Évente 70-75 kansüldő érkezik ide, amelyeket az ország különböző részeiből vásárol meg a szervezet. Minden színváltozatban és vérvonalban kiválogatnak kettő anyától egy-egy süldőt, amik 20-25 kilósan, karanténozás után kerülnek ide. Havonta mérlegelik – vagyis a genetikai értéken belül a teljesítményüket is vizsgálják –, öt hónapos korban pedig elbírálják őket. Küllemileg a színminőség számít leginkább. A vörösnek például nem lehet idegen színű szőrszála, és a farok bojtjának minden változatban feketének kell lennie. Nem mindegy, mennyire masszív a lábszerkezet, hogyan áll a fül, de – ahogy más fajták esetében is – az egész felépítésre, megjelenésre standardizáltak az elvárások. Amelyik kansüldő hibás, kiszelektálják, vagyis sterilizálják, amelyik pedig szép, az indulhat a tenyészetekbe.
A fajta előnyei közé tartozik, hogy míg a fehérsertés piaca a német tőzsdei árakat követi, addig a mangalicáé sokkal zártabb. A tenyésztés az állat eredeti őshonos területén, vagyis Erdélyben, Kárpátalján és Felvidéken is zajlik, de a hazai tenyésztőegyesület elvei és ellenőrzése mellett. Kötelező a szakszerű tenyészállat-használat, az egyedek jelölése, és az instruktorok negyedévente ellenőrzik az állományokat. „Csak azt az állatot nevezhetjük mangalicának, amely törzskönyvezett anyától és apától, ellenőrzött tenyészetben született. De az egyesület munkájának köszönhető, hogy a populáció az alacsony létszám ellenére – csak mintegy 150 tenyésztőről beszélünk – elkerülte a beltenyészetet.
A szőke és a vörös színváltozatban nagyságrendileg 8-10, a fecskehasúban pedig 11 tájegységjellegű vérvonal létezik. A fekete színváltozat megmentésében Kozma Sándor is kiemelkedő szerepet játszott, a mai tenyészkocák 80 százaléka nála született.
„A történelmi Magyarország területén, Délvidéken terjedt el a fekete, a jelenlegi országrészben a szőke, Erdélyben pedig a vörös változat. A peremvidéken azonban a szőke és a fekete pároztatásából létrejött a fecskehasú. Amikor 1987-ben eltűnt a fekete, a szövetség (vagyis a tenyésztőegyesület) kezdeményezte a visszatenyésztését. Mivel némelyik fecskehasú hordozta a gént, született egy-egy fekete malac. Négy-öt kocát összeszedtünk az ország területéről, és 3-4 elhivatott gazda segítségével belőlük hoztuk vissza a fekete színváltozatot. Az egyik vérvonala a telepünkről, amely a Lencsés-Világos dűlőben helyezkedik el, a Lencsés elnevezést kapta.”
A telepen belül villanypásztor biztosítja a kocák egyszerűen, de praktikusan kialakított karámrendszerét, körben pedig duplakerítés szolgálja a betegség- és járványvédelmet.
A kocasüldőket tenyésztési paraméterek, méret, termelési szint alapján csoportosítják háremekbe. Mivel az állatokat szinte egyedileg ismerik és születésüktől figyelemmel kísérik, hozzá vannak szokva az emberhez, ugyanolyan kezesek és empatikusak, mint a házisertés.
A ligetes, nyitott karámokban található beállókat télen vastagon beszalmázzák, nyáron pedig fürdetőket/dagonyázókat alakítanak ki az állatoknak. Mivel a mangalica zsírdisznó, a meleg sokkal veszélyesebb rá, mint a hideg. Vékony a lába, a betonon hamar „elkopik”. A kocák csak addig vannak a mélyalmozott betonon, amíg felnevelik a malacaikat.
Oltást csak megelőzésként alkalmaznak, betegség elvétve fordul elő. Az ország minden részéből érkező kansüldők között eddig mindössze egy elhullás volt oltási baleset miatt. Míg a fajta átlagéletkora 5-6 év, itt sok állat a kilencet, az eddigi csúcstartó pedig a tizenharmadikat is megélte. Kiugrók a szaporodási mutatók is. Míg országosan 6-6,5, illetve 5-5,5, a telepen 9,5, illetve 8 a fialási és választási szaporulat átlaga. Az eredmények Kozma Sándor szerint elsősorban a 20 év tenyésztői munkának, másodsorban pedig a fajtának megfelelő takarmányozásnak és odafigyelésnek köszönhetők.
„Nagyon ügyelünk a toxinok és a fuzárium távoltartására, ezért a kalászvédelmet duplán adjuk. Szokták mondani, hogy a mangalica megvan olcsón, hiszen nagyapáink idejében semmit sem kapott. De akkor kijárt a legelőre, megette a csigát, a tojást, egyszóval sok ásványi anyaghoz és vitaminhoz hozzájutott. De nálunk a háremkertek húsz éve működnek. Azokban már semmihez sem jutnak hozzá, csak ahhoz, amit én adok nekik. A takarmányozásukat a gabonafélék mellett a gazdaságunk melléktermékeire alapozzuk.
Efölött az ásványi anyagokat és vitaminokat premixekkel is pótoljuk, mivel ezek nélkül nincs élet, nincs megfelelő szaporulat.
Egy tenyészállatnak nem szabad elhíznia, de legyen komfortérzete! Naponta egyszer kapnak 2,5 kiló vegyes darát premix-szel, de ettől még nem érzik magukat jóllakottnak. Ezért kapják a gazdaságban melléktermékként előállított zöldségeket és gyümölcsöket.”
A malacokat hathetes korukban választják el, és nyolc-kilenchetes korukig még naponta kétszer kapnak enni, méghozzá a számukra kifejlesztett speciális tápot. Kozma Sándor szerint erre nem szabad sajnálni a pénzt, mert „ami kicsinek jó, az nagynak is jó, de ami kicsinek tönkremegy, örökre tönkremegy.”
A termékenyítés háremszerűen folyik, kivéve, ha menteni kell egy vérvonalat, mert ilyenkor célpárosítást alkalmaznak, és a kanhoz teszik be a kocát. Az ellés és az utónevelés elkülönítve, mélyalmon történik. Januárra-februárra nem időzítik, de így is kettes kocaforgóval dolgoznak, ami ugyancsak ritkaságszámba megy a fajtánál.
A kannevelde zártabb és fedett épületében minden vastag falú lemezből és vasból készült. Komorabb a hangulat, mint a kinti kocaparadicsomban, de a figyelmes válogatásnak és csoportosításnak köszönhetően nincs agresszivitás. A kezdetben 8-12, majd 4-8 fős csoportokat úgy kell kialakítani, hogy ne legyen méretbeli különbség. A kondába maximum kétszer lehet belenyúlni a telepen töltött öt hónap alatt. Amelyik egyedek kiskoruktól együtt vannak, azok békében megélnek, de ha egyet kivesznek közülük, azt már nem szabad visszaereszteni.
Különleges technológiai berendezés árulkodik a mangalica intelligenciájáról és a gödöllői egyetem, valamint a tenyésztőszervezet közös projektjéről, aminek a keretében a fajta genetikáját mentik. Az egyetemen ugyanis lefagyasztják az itt begyűjtött spermát, amit génbankban helyeznek el. Ehhez azonban speciálisan jutnak hozzá, mivel a mangalica a házisertéssel ellentétben nem ugorja meg a bádogfantomot, és csak akkor ad szaporítóanyagot, ha ivarzó kocát állítanak elé egy erre kialakított kalodában. Ráadásul a mintavevőt is el kell közben takarni, amit egy fémlemezzel oldottak meg. Bár a spermagyűjtést dr. Egerszegi István egyetemi docens személyesen végzi, még így sem sikerül minden esetben.
A telepen néhány első osztályú ile de france jerke – egy jövőbeli törzstenyészet alapja – is helyet kapott. A nyitott karámokban elégedetten ejtőző vörös kocák olyan tökéletesen szelektáltak, mintha klónozva lennének. A tenyésztők között márkanév a nagykőrösi mangalica, és a legtöbb telepen tartott állat bármelyik kiállításon megállná a helyét. Más kérdés, hogy Kozma Sándor nemigen jut el ilyen helyekre, mivel mindig akad valami sürgősebb tennivalója helyben. De a munkája és a gazdasága így is láthatóan boldoggá teszi.
