Akinek jutott ideje a szántóföldi bemutató megtekintésére, az abban a szerencsében részesült a kísérleti parcellák mellett, hogy sok hasznos és hasznosítható ismertetőt kapott.
A gyulatanyai kisérletezésről mindenek előtt azt kell tudni, hogy a telep vezetője, Augusztinyi András valamikori döntésének köszönhetően lehetséges az öntözése. Az utóbbi években ez többször életmentőnek bizonyult, de az idei jó csapadékellátás mellett is növelte a hozamot.
Ebben az évben négy cég, a Bács Gazda-Coop Kft., az Euro Sol Kft., a HZPC és az MKSZN Kft. Burgonyakutatási Központja (Keszthely) összesen 45 fajtáját mutatták be négy hektáron. Ugyanitt bemutatták a Nébih kisparcellás fajtakísérletét is.
Az ültetést március 15-én kezdték és március végén fejezték be. Mivel az időjárás 2023-ban eddig kegyesnek mutatkozott, csak kétszer kellett öntözni. A bemutatóra megkezdték a betakarítást.
A miniszter előbb megköszönte előadásában a három és fél évtizedes kitartást, majd meghirdette, hogy hazánk 2030-ra legyen önellátó burgonyából. Jó ideje nem termesztünk annyit, amennyi a hazai igényeket kielégítené, ugyanis évről évre 600-650 ezer tonnát kéne előállítanunk. Ettől most messze vagyunk, legutóbb csak 180 ezer tonnát termeltünk, úgy 6-6,5 ezer hektáron.
Az ambiciózus cél teljesítéséhez nemcsak nagyobb termőterületre van szükség, hanem elkötelezett termelők, kutatók kellenek hozzá – és az irányítás minden részén megfelelő hozzáállás. Azonkívül oda kell figyelnünk az elmúlt évtizedekben történt nagy változásokra, ugyanis megváltozott a Kárpát-medence klímája, és nagyot változtak a fogyasztói szokások is. A változtatás sikeréhez megfelelő kormányzati akaratra van szükség, hogy mindehhez megfelelő pénzügyi-támogatási feltételek legyenek.
A program külön figyelmet szentel az öntözésnek, a tárolás és a feldolgozás fejlesztésének. Baj, hogy nem vettük észre a fogyasztói szokások változását, hogy leragadtunk a régi magyar szokás mellett: egykor még ősszel, egyszerre vásároltuk meg a burgonyát.
A potátópápa PiskoltrólS Szabó Béla a megfizethető vetőgumó-ellátás hiányát tartja a burgonyatermesztés legnagyobb gondjának. Ő több évtizedes jól bejáratott módszert fejlesztett ki rá, ha valakit ez érdekelne. A dolog lényege, hogy a termesztés során elkerüli a levéltetűrajzást, amivel kiszűri a leromlást okozó különböző vírusfertőzéseket. Ennek érdekében csak júliusban ülteti ki és késő ősszel takarítja be a vetőgumónak szánt burgonyát. Csepegtetéses öntözést alkalmaz. Láttam, így bizton mondhatom, hogy fillérekből megoldotta. A módszerrel 14 éven keresztül szaporította magának az Aladin, a Santé és a Pannónia fajtákat. Mivel későn ültet és későn takarít be, ezért a burgonya a szokottnál tovább jóval tovább nyugalmi állapotban marad. Ültetés előtt csak egyszer csíráznak, és a második csíra már napfénynél növekszik, ezért nem nyurgul fel a növény. Ellenkezőleg: a napfényben jól megerősödnek, és igen jó termést hoznak. A 14. utántermesztésben az Aladin össztermése 63 077 tonna lett hektáronként, amiből 43 077 tonna volt étkezési minőségű. A Santénál ugyanez a két érték így alakult: 54 615 tonna össztermés, amiből 36 923 tonna lett étkezési, szintén hektáronként. A Pannónia össztermése 76 154 tonna volt, az étkezésié 63 077 tonna. Eszerint az össztermés átlagosan 64 615 tonna lett, amiből 47 612 tonna étkezési minőségű volt. Szabó Béla szerint a burgonyatermesztés rákfenéje a drága vetőgumó, mert hektáronként 3-3,5-4 tonna szaporítóanyaggal számolva ma körülbelül 1,2-1,3 millió forint a költsége, ha meg kell vásárolni. Aki képes saját magának előállítani a szükséges vetőgumót, úgy, ahogyan azt Szabó Béla javasolja, akkor ennek a töredéke lesz az ültetés költsége. Nincs még egy a burgonyához hasonlóan nagy költségű növény, aminél ennyi pénzt el kellene ásni a földbe – a bizonytalanra. Gondoljunk csak bele, mennyibe kerül 1 hektárra a búza-, a kukorica- vagy a napraforgó-vetőmag! Vajon hozhatna-e változást az említett szaporítási módszer? Meg kéne próbálni. Akkor talán kimozdulhatnánk a 20 százalékos felújítási arányról, és könnyen önellátóvá válhatnánk burgonyából! -avar- |
zabó Béla 88 éves, de nélküle nincs burgonyabemutató Gyulatanyán. Ugyan nem kapott meghívót, de a Nébihen keresztül kinyomozta, hogy mikor tartják a tanácskozást. Ő az, aki a partiumi Szatmár megyéből érkezik évről évre, Piskoltról. Földrajzi értelemben a település a Nyírség legdélebbi vonulata, aminek a magyar oldalán Fülöp, Penészlek és Ömböly található. Szabó Béla homokos területen gazdálkodik, és ma már csak vetőgumót szaporít. Valaha, a piskolti kollektíva termelési főmérnökeként nagyban burgonyázott, a rendszerváltás előtt díjjal is kitüntették érte. Tőlük szállították a legelső vagonokat az NDK-ba, mindet krumplival tele. Piskolton ma is csak a főmérnök úrként ismerik a helyiek. Egymás mellett ülve hallgattuk Gyulatanyán az előadókat. A végén azt mondta, szeretne valami szakmai dolgot átadni az ittenieknek, mert múlik az idő, ő már 88 éves. Tehát!
Ma már csak néhány darab krumplit vesznek a háziasszonyok, a pucolással nem foglalkoznak, helyette azt kérik, legyen konyhakész a hasábburgonya, legyen a termék előre megtisztítva. Túlhaladottá vált az a szemlélet, hogy a termelő csak termel, a többi nem az ő feladata.
Joggal elvárható, hogy a gabona mellett burgonyából is biztonságosan önellátó legyen hazánk.
Ezután a miniszter arra kérte a burgonyaágazatban érdekelteket, fogalmazzák meg azokat a feltételeket, amiket szükségesnek tartanak ahhoz, hogy megkétszereződjön Magyarországon a termőterület, a hozam pedig 50 százalékkal nőjön!
Nagy István az ágazat helyzetét is értékelte. Az utóbbi időszakban leginkább az agrárgazdaság viszonyai módosultak. Szembesülni kellett az EU-s előírások változásával és megjelent az ágazatban a munkaerőhiány. A klímaváltozás is erősen érezteti hatását. Ezzel együtt, a magyar mezőgazdaság most is stratégiai ágazat. A helytálláshoz a kormányzat a likviditáson keresztül tud segítséget nyújtani.
mondta a miniszter Ez kivételes, mondhatni, soha vissza nem térő alkalom a gazdák számára, éljenek vele, biztatott Nagy István. A korábbi elhibázott döntések következményeit ma is érezzük. Ez nem maradhat így, mert a következő generációk nem örökölhetnek rosszabb helyzetet, mint elődeik.
A burgonyatermesztés általános helyzete kapcsán a miniszter elmondta, hogy az EU-ban is csökken a burgonya termőterülete, idén várhatóan 5-8 százalékkal.
Bár az időjárás eddig összességében kedvezően alakult, de egyúttal fokozta a növényvédelmi gondokat, ami szintén megdrágítja a termelést. A burgonyafogyasztásnál megkerülhetetlen az áruházláncok szerepe, mert a forgalom 70 százalékban ott történik. Hazánkban az éves burgonyafogyasztás fejenként 27 kilogramm, aminek 28 százaléka importból származik. A kormányzat erősen támogatja az öntözésfejlesztést, főleg a közösségit, valamint a precíziós gazdálkodást. A szabályozásban a burgonya a jövőben önálló fejezetben szerepel, és meghirdetik a bemutatóüzemek támogatását is.
Jakab István nem először vett részt Gyulatanyán burgonyabemutatón. Együttmüködésre, érdemi párbeszédre hívott fel, mondván, azzal a 20-30 százalékos hozamnövekedés valósággá válik. Őszinte szembenézést, körültekintő hozzáállást kért az érdekeltektől, a temelőktől kezdve a szakmai szervezeteken keresztül a kormányzatig.
A veszteség tehát mintegy 40 ezer hektár, és ez most nagyon hiányzik. Ugyanakkor a hektáronkénti átlagtermésben nem tudtunk előrelépni: a 2000-es 21,28 tonnáról csupán 23,98 tonnáig. Tehát a válság tartós, márpedig élnünk kellene ökológiai lehetőségeinkkel, hogy megszűnjön a burgonyában a megbízhatatlan minőség, és hogy vele együtt eltűnjön a jövedelmezőség megbízhatatlansága is.
Az EU-s előirásoknál azt ajánlotta eszünkbe vésni, hogy nemcsak a nekünk kedvező passzusokat kell akceptálni, hanem a kedvezőtleneket is be kell tartanunk. Ugyanis ez az előfeltétele annak, hogy a támogatásokhoz hozzájussunk. A hazai feltételek adottak az eredményes burgonyatermeléshez. A felkészültség, a hozzáértés ma még adott – de tovább kell lépni, sürgősen, a mosásban, a csomagolásban, a tárolásban és a feldolgozásban. Nehéz megmagyarázni a közvéleménynek, hogy van 5 millió hektár szántónk, de azon mégsem tudjuk megtermelni a nekünk szükséges körülbelül 600 ezer tonna étkezési burgonyát. A mostani tényt, a 230 ezer tonnát semmi nem indokolja.
A hozamok jók, de a költségek is nagyon megnövekedtek. A nyári munkában főként a rozsnál és a tritikálénál tapasztalható erősebb lemaradás.
A burgonyánál ágazati szinten azt kifogásolta, hogy nem látszik olyan szereplő, amelyiknek érdeke volna az áru előkészítése vagy feldolgozása. A térségben jelenleg 440 hektáron termesztenek burgonyát, ami nagy visszaesés. Az okok között említette, hogy ennél a növénynél nem tudtuk megtartani a termeléshez kötött támogatást. Akkor hogyan lehetnénk önellátóak, tette fel a kérdést. Megítélése szerint összefogásra van szükség, de mi csak beszélgetünk róla. Ezt irányítani, helyes irányba terelni csakis pénzzel lehet, lehetne.
Kecskés Gábor, a burgonya teméktanácsként működő szervezet elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy
A fő termelő országok közül Hollandiában szakmai okokból tiltják az öntözést, Németországban pedig vízkorlátozást vezettek be. A száraz melegben erős volt a levéltetű-fertőzöttség, ezért előfordulhat, hogy a vetőgumó mérete nem éri el a szabványban előírtat. A hazai önellátás megteremtése kapcsán megjegyezte, hogy ahhoz szakmai képzésekre volna szükség, mert a drága új gépekhez nélkülözhetetlenek a digitális ismeretek és a nyelvtudás.
