Az őszi-téli retkek általában másodvetésben termesztett növények, legkorábban július végén vethetjük végleges helyükre. Ezek általában lényegesen nagyobb, illetve igen hosszú gumót fejlesztenek és gyors növekedésűek, tehát nagyobb térállásban kell nevelni.

Lehetőleg középkötött vagy laza talajban neveljünk gyökérzöldségeket, mert kötött talajban nemcsak a torz növekedés veszélye áll fenn, hanem a retkek csípősek lesznek, és hamarabb pudvásodnak. A hosszú, fehér japán retkek igen termetesek, mélyen megmunkált talajban akár 30-50 cm hosszúak, tehát ezeket a fajtákat csak mélyen fellazított talajba vessük, vagy alakítsunk ki bakhátat és abba vessük. A fajták nagy lombozatot is fejlesztenek, ezért 35-40 cm sor- és 10-15 cm tőtávolságra vessük, 2-2,5 cm mélyre. Sűrűbb vetés esetén kelés után egyeljük a növénykéket ilyen térállásra. Nyáron szükség van kelesztő öntözésre, majd folyamatosan, kis vízadagokkal pótoljuk a vizet. Sok, legalább 6-8 óra napfényre van szükségük a fejlődéshez, és kissé savanyú talajban érzik jól magukat.

Gyors fejlődésük miatt folyamatosan el kell látni a töveket könnyen felvehető makro- és mikroelemekkel. A 4-5. lomblevél kifejlődése után két alkalommal műtrágyázzuk, 2-3 hetes különbséggel. Alkalmanként 5 g/m2 nitrogén (N) és 10 g/m2 kálium (K2O) hatóanyagnak megfelelő készítményt juttassunk ki. További ápolásuk során csak gyomlálni, kapálni és szükség szerint öntözni kell a növényeket. Vízfogyasztásuk a gumóképződés idején a legnagyobb, a nálunk általában forró és száraz augusztusban biztosan szükség van vízpótlásra. Az őszi esők viszont, ha túl sok hullik, rontják a tárolhatóságot. Tenyészidőtől függően október elején szedhetők fel, illetve akkor, amikor a gumó csúcsa kiemelkedik a földből.

Téli termesztésre alkalmas a fekete retek (Raphanus sativus var. niger): gömbölyű és hosszú gumójú fajtái vannak, közös jellemzőjük a durva, fekete vagy sötétbarna héj és fehér hús, valamint a csípős íz. Gömbölyű fajtái elérik a 10 cm-es átmérőt. Pincében egyszerű körülmények közt is hónapokig tárolhatók. Tenyészidejük 100-120 nap, esetleg még több. Elterjedt fajta a gömb alakú, 220-250 grammos Erfurti kerek fekete és a Fekete téli gömbölyű. Pudvásodásra egyik fajta sem hajlamos.

Az őszi retkek tenyészideje 70-100 nap, alakjuk többnyire megnyúlt, hengeres, színük sárga, enyhén barna vagy fehér. Héjuk valamivel vékonyabb, mint a téli fajtáké. Termésük tömege eléri a 300-400 grammot. Jó példa a Müncheni sör fajta, amelynek széles, orsó alakú vagy ovális gumója eléri ezt a súlyt.

Különlegességek sorát találjuk a japán vagy daikon retkek (Raphanus sativus var. longipinnatus) közt. A hazánkban japán retekként kínált fajták tenyészideje 50-70 nap, jégcsap vagy hengeres alakúak, színük fehér. Hosszúságuk 20-25 cm-től 50-60 cm-ig terjed. Nem pudvásodnak és nem fásodnak, közepesen tárolhatók. Hazánkban ismert fajtája a Japána F1, aminek hosszú, fehér, tompa végű, ropogós, lédús, nem szivacsosodó termése van. Tenyészideje 85 nap. Laza, mélyen művelt talajban 35 cm hosszú gumót nevel. A japán retkek Kelet-Ázsiából származó növények, rendkívül sokféleképp készítik el azokat a különböző keleti konyhákban. Az USA-ban a mélyre hatoló, erős gumójú fajtákat talajlevegőztetésre használják: nem szedik föl a termést, hanem hagyják télen a földben elbomlani, lombjával pedig állatokat takarmányoznak.

Ide tartoznak a kínai retekként ismert, hatalmas gumót fejlesztő fajták, amelyek átmérője eléri a 10-25 cm-t. Gumójuk igen lédús, kevésbé tárolható, de zsengeségét sokáig megtartja. Alakjuk lehet hengeres és gömb, héjuk pedig hófehér, élénkvörös, de létezik tarka, cirmos változat is. Nagy lombozatot nevelnek.