A bioenergia alapú szénleválasztás és -tárolás egyre fontosabbá válik, ugyanis negatív kibocsátásként 2050-re 14 százalékkal járul hozzá az 1,5 °C-os forgatókönyv teljesítéséhez. A biomassza felhasználásából származó CO2-leválasztás és -tárolás potenciálja 2050-re a becslések szerint évi 10 Gt CO2 lesz, ugyanakkor a gyakorlatban a becsült potenciál kevesebb mint felével, azaz 4,5 Gt CO2-leválasztással és -tárolással számolnak. Ez a lehetőség az energia-, a biofinomító-, a hő- és a vegyiparban rejlik, de jelentős lehet a cement-, a cellulóz- és a papírgyártásban, az élelmiszeriparban, esetleg a vas- és acélgyártásban is.

De a CO2-kibocsátás növekvő költsége, a megújuló energiából származó villamosenergia- és hőtermelés kötelező részaránya, vagy a közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok kötelező bekeverési arányának a növelése szintén elősegíti a bioenergia piacra jutását. Ezzel szemben a fosszilis tüzelőanyagok használatának a tilalma (például autók és kazánok) és a negatív externáliák, azaz a CO2-kibocsátás költségének az emelése, valamint a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának a megszüntetése felgyorsítja a fosszilis tüzelőanyagok kivezetését. Ennek ellenére a fosszilis alapú szénleválasztás és -tárolás negatív kibocsátásként 2050-re 6 százalékkal mérsékeli a CO2-kibocsátást.

Oláh Judit, Popp József
Neumann János Egyetem