A szennyezés egyik fő oka, hogy a műanyag hulladékot többször is átmossák, csakhogy a legjobb szennyvízszűrők sem képesek a 40 mikronos vagy annál kisebb részecskék kiszűrésére, márpedig az 5-10 mikronnál kisebb műanyagdarabok teszik ki a szennyezés döntő hányadát. Műszaki megoldással egyelőre nem tudjunk megoldani a problémát.

A föld alól kitermelt szénforrások (kőolaj, földgáz és szén) 90 százalékát tüzelőanyagként vagy energiatermelésre használjuk, 10 százalékát pedig a cement- és a vegyipar használja el.

A vegyipari termékekbe beépített szenet beágyazott szénnek nevezik. A beágyazott szénre való igény jelenleg évi 450 millió tonna a világon. A beágyazott szén 85 százaléka fosszilis eredetű (olaj vagy gáz), 10 százaléka származik biomasszából, és csak 5 százaléka az újrahasznosítás (3. ábra). A beágyazott és a termeléshez felhasznált energia széntartalmának a megoszlása a fő kemikáliák esetében azt mutatja, hogy a szénlábnyom kétharmadát a beágyazott szén teszi ki, és az egyharmadát a termeléshez szükséges energia előállítására használjuk.

A vegyipari termékekbe beépített szén globális mennyisége 450 millió tonnáról 1000 millió tonnára nő 2020–2050 között, és ezzel egyenes arányban nő a műanyaghulladék mennyisége. A vizsgált időszakban a fosszilis eredetű szénforrások eltűnnek, a biomassza alapú szénforrások aránya 10-ről 20 százalékra, a CO2-alapú szénforrás pedig szinte nulláról 25 százalékra nő, az újrahasznosításból származó szénforrásoké pedig 5-ről 55 százalékra. A kemikáliák előállításához szükséges bio­massza alapú szén aránya a globális biomassza-termelés 0,9 százalékáról mintegy 2 százalékra nő 2020–2050 között (4. ábra). A föld alóli szénforrás-kitermelést (kőolaj, földgáz és szén) a Föld felszínén (bioszféra) és a felszín felett (atmoszféra) található szénforrások helyettesítik.