0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 8.

Rögös lesz az út a klímasemlegességig (3. rész)

Cikkük harmadik részében az EU tervezett nettó nulla CO2-kibocsátását, a körforgásos gazdálkodást és a kiterjesztett gyártói felelősség rendszerét mutatják be.
Az EU-ban az Innovációs és Modernizációs Alap segíti az energiaszektort és az energiaintenzív ipari ágazatokat, hogy kisebb CO2-kibocsátású technológiákra álljanak át.

A rendszer legfontosabb eleme a CO2-kibocsátási egységek (kvóták) ingyenes kiosztása az ETS-ben szereplő létesítményeknek: kvótánként 1 tonna káros­anyag-kibocsátásra jogosultak. Az in­gyenes kvótakiosztás rendszerét meghosszabbítják, de azokra az ágazatokra összpontosítanak, amelyeknél a legnagyobbnak ítélik a kockázatot, hogy áthelyezhetik termelésüket az EU-n kívülre, hozzájárulva a „szénszivárgás” jelenségéhez.

A szénszivárgásnak kevésbé kitett ágazatok esetében az ingyenes kvótát 2026-tól fokozatosan megszüntetik. A szénszivárgás megakadályozása érdekében az ETS-t kiegészítik a határ menti karbonköltség-kiegyenlítő mechanizmussal (Carbon Border Adjustment Mechanism, CBAM), amivel a vállalatok karbonköltségének emelkedését és versenyképességük importhoz viszonyított romlását kívánják ellensúlyozni.

Az importőrök többletköltségét a termékek belföldi előállításának megfelelően szabja meg az EU, vagyis az import karbontartalma után is meg kell fizetni a mindenkori karbonkvóta uniós piaci árát, kvótavásárlással. Az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust (karbonadó) a kibocsátás­áthelyezés kockázatának csökkentésére vezeti be az EU.

A CBAM bevezetésével megszűnik a kvóta ingyenes kiosztása. Az ingyenkvóta és a villamos áram közvetett CO2-kibocsátási költsége miatt az EU-ban versenyképességi hátrányba kerülnek az érintett ágazatok, mert a CO2-kibocsátás árát be kell építeniük a termelési költségükbe.

A globális karbonvám bevezetése megakadályozza a szénszivárgást, mert ellensúlyozza a nagyobb termelési költséget. A klímasemlegesség eléréséhez, az előrejelzések szerint, a következő 30 évben 250-500 euróra kellene emelkedni a CO2-kibocsátás tonnánkénti árának.

Továbbra is szükség van a CO2-leválasztásra és -tárolásra, különösen az energiaigényes iparágakban, illetve az átmeneti időszakban a hidrogén CO2-mentes előállításához. Erre akkor is szükség lesz, ha a biomassza alapú energiából és az ipari növényekből (bioüzemanyag) származó CO2-kibocsátást kell leválasztani és tárolni a negatív kibocsátás elérése érdekében.

Egyes fosszilis tüzelőanyagra alapozott technológiák valószínűleg még 2050-ben is működni fognak, ezért hosszú távon a CO2-kivonó technológiák bevezetése növelné az EU-stratégia hitelességét. A CO2-leválasztás és -tárolás még nincs kereskedelmi szakaszban, a megvalósításához a mainál sokkal több kutatásra és innovációra volna szükség, ráadásul új infrastruktúrát – többek közt szállítási és tárolási hálózatot – igényel.

A lehetőségek megvalósítása számos tényezőn múlik, például azon, hogy milyen gyorsan vezetjük be őket, vagy hogy az új technológiák mennyire válnak társadalmilag elfogadottá.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság