0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. szeptember 10.

Ki látja el hússal a franciákat?

A rennes-i SPACE állattenyésztési kiállítás és vásár alkalmából szervezett sajtóbeszélgetésen elhangzottak alapján kijelenthető, hogy marha- és baromfihúsból jó ideje nem képes elegendőt előállítani a francia mezőgazdaság.

NEGATÍV REKLÁM

Thierry Meyer, a sertés szakmaközi szervezet (INAPORC) korábbi elnöke úgy látja, a húsfogyasztás csökkenésében komoly szerepe van a „negatív reklámnak”, és a tendencia miatt a vágóhidak jövője is egyre bizonytalanabb. Számítani kell üzemek bezárására. Kérdés, hogy „bármi áron” törekedni kell-e a kisebb, de versenyképtelen vágóhidak életben tartására közpénzből a területi lefedettség biztosítása érdekében, vagy sem?

Marcel Denieul a SPACE kiállítás elnöke ennek kapcsán megjegyezte: bármilyen furcsa, sok nyugdíjba vonuló termelőnek a marhahús árának utóbbi kétéves emelkedése volt az „utolsó lökés” ahhoz, hogy „most vagy soha” alapon fölszámolja gazdaságát és állományát, mert a bevétel biztos anyagi hátteret biztosított nyugdíjas éveikre.

André Sergent szerint szakmabeliként nagyon nehéz elfogadni, hogy egyre kevesebb a termelő, de nincs mit tenni, mint tudomásul venni. Vincent Chatellier a sertéshús kapcsán kifejtette, hogy az EU27-ekben hosszú évek óta folyamatosan csökken a fogyasztása. Bár a termelés folyamatosan meghaladja a fogyasztást, de csökkenő tendenciát mutat.

Az EU legnagyobb sertéshústermelője Spanyolország (23%), ezt követi Németország (20%), Franciaország a harmadik (10%). A negyedik-ötödik Lengyelország és Hollandia, egyaránt 8-8 százalékos részesedéssel. Dánia az EU27-ek termelésének 7, Olaszország 6 százalékát adja. Franciaországban 20 év alatt 0,5 millióval csökkent a kocák száma, 1,3 millióról 800 ezerre. Még szerencse, hogy a technológia fejlődésének köszönhetően ezt nagyrészt ellensúlyozni tudták a termelők, akárcsak a tejhasznú tehénállomány esetében, egyre több egy állatra jutó tej termelésével.

A sertéshústermelés mennyisége nagyjából folyamatosan a fogyasztás szintjén van (korábban kicsivel meg is haladta azt).

Az export és az import mennyisége szintén nagyjából egyensúlyban volt-van, sőt, az utóbbi 10-12 évben folyamatosan pozitív. De ha a termelés tovább csökken, előfordulhat, hogy Franciaország ebből a húsféleségből is elveszíti önellátó képességét. Az ország sertéshús-külkereskedelme még mennyiségi többletet mutat, de az értéke egy ideje deficites. Ahhoz, hogy legalább a mennyiség ne váljon deficitessé, „nagy levegőt kellene vennie” az ágazatnak, és komoly modernizálást kellene végrehajtania. A termelők nagyon hatékonyan tudnak termelni (egyre több kocánkénti malac, egyre kisebb takarmányfölhasználás 1 kg hús előállításához), de már nem versenyképesek a világpiacon.

Sőt, Európában is komoly versenyhátrányban vannak a spanyol és a német termelőkkel szemben, aminek talán elsődleges oka a költséges francia szociális rendszer, vagyis a magas munkabér és járulékszint.

Hiába rendkívül hatékony a termelés, ha a környezetvédelmi előírások és ha a lakosság olykor hisztérikus ellenállása miatt gyakorlatilag lehetetlen új sertéstelepet építeni, sőt, a meglévők modernizálása is egyre nehezebb.

Kulcskérdés a járványügy, mert megkerülhetetlen az export szempontjából. Nehéz megvédeni az állományokat a betegségek behurcolásától, de más opció nincs. Thierry Meyer a sertéspestis kapcsán hangsúlyozta, eddig csak Franciaországnak sikerült zónamegállapodást kötnie a kínai hatóságokkal, vagyis nem sújtaná az összes francia termelőt, ha a betegség megjelenne az országban.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság