0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. szeptember 17.

Egy ehetetlen, furcsa gyümölcs

Ősszel néhány fa alatt ráncos, különös textúrájú zöld göböket találunk. Ezek az Osage narancsok.  Vajon érdemesek-e arra, hogy ültessünk belőle?

Az Osage narancs (Maclura pomifera), a Moraceae család tagja, amelyhez a füge, eperfa, kenyérgyümölcs és jackfruit is tartozik, és őshonos az Amerikai Egyesült Államok dél-középső részén. Ez a tüskés, gyorsan növő, közepes méretű fa vagy cserje, amely akár 20 méterre is megnő, de jellemzően 10-13 méter magas és majdnem ugyanolyan széles, felfelé ívelő ágakkal és rövid törzs, alacsony, lekerekített, szabálytalan alakú lombkoronát alkot. Gyakran sorba ültetik és sövényként képzik.

A rövid, vaskos, éles, körülbelül 1,5 cm hosszúságú tövisei miatt hatékony, áthatolhatatlan biztonsági akadályt jelentenek. Szélfogónak is használják, mivel gyorsan növő, szél- és hő tűrő, szegény és terméketlen talajokon is megterem.

Az Osage narancs alkalmazkodik a legtöbb talajviszonyokhoz, elviseli a szegény, nedves vagy száraz talajt, de a napfényes, hűvös, hűvös és évi 100-115 cm csapadékkal rendelkező területeket részesíti előnyben.

Ezek a fák lombhullatóak, levelei nyáron világoszöldek, ősszel  aranyszínűvé válnak, mielőtt a földre hullanak. A morfológiát tekintve az Osage narancsfák egyszerű leveleket hordoznak, amelyek ellentétes elrendezésben találhatók.  A lándzsa alakú, fényes levelek széle sima és hegyes, letöréskor tejszerű nedvet engednek a levélnyélből.

A fiatal gallyak kérge zöld, narancssárga-barna színű, az idősebb törzseken mélyen barázdált. A belső kéreg és a gyökerek kérge élénk narancssárga színű.

Ezek a fák kétlakiak (hím és nőstény növények), virágait pedig a szél porozza. A fák 10 éves koruk után kezdenek gyümölcsöt (és magot) hozni. Termése nagy, kerek, kemény, ráncos vagy dudoros szerkezetű, halványzöld vagy lime zöld színű, átmérője 8-15 cm,  a héja kellemes, narancshéj illatot áraszt.  Felvágva a gyümölcs belsejében fehér pépet, tejszerű nedvet, számos apró magot találunk. Ha a gyümölcsöt összetörjük, keserű, tejszerű levet áraszt.

 

 Az Osage narancs határozottan nem ehető, és a legtöbb táplálékot kereső állat nem eszi meg. Csak a mókus és a szarvas eszi meg a benne lévő apró magokat. Néha a lovak is belekóstolnak.

Tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy a mamutok, az óriási orrszarvúk és az óriás lajhárok, amelyek már régen kihaltak, egykoron élvezték ezeket a gyümölcsöket.

A túlméretezett, ráncos teniszlabdákra emlékeztető gyümölcsök ősszel élénk sárgászöld színűvé válnak. Nálunk viszont nem érik be teljesen, így a gyümölcsök élénk zöld színűek maradnak.

Mire használható? Az Osage narancssárga gyümölcse 2, 3, 4, 5-tetrahidroxistilbén kémiai vegyületet tartalmaz, amely bizonyítottan taszítja a hangyákat, a bogarakat, a csótányokat, a tücsköket, a bolhákat és a pókokat. A gyümölcsöt kártevőirtó szerként használhatjuk: ketté kell vágni és a kártevők területén elhelyezni,  egy darab gyümölcs néhány hétig eláll. A gyümölcsből ragadós tejnedv folyik, amikor az lebomlik, ezért érdemes egy edényben elhelyezni azt.

Különleges formája és a kellemes illata miatt előszeretettel használják virágkötészek használják, és lakásdísznek is egyre divatosabb, egy-két hétig eláll a szobában.

Az Osage narancsfa fáját viszont nagyra értékelik, mivel gyönyörű kemény, sárgás-narancssárga faanyagot ad, egyenes erezetű, finom és közepes textúrájú, és magas természetes fényű. Szépségét csak a praktikum múlja felül.

Az Osage Orange fa rendkívül tartós, és az egyik legkorhadásállóbb faanyagnak számít Észak-Amerikában, néha vasúti kötelékekhez és kerítésoszlopokhoz is használják. Ez is egy nagyon erős fa, kiválóan alkalmas például íjak készítéséhez.

Hagyományosan az egykor Oklahomában élt Osage törzs használta – innét kapta a nevét is – íjak és más hadiszerszámok készítésére. Ráadásul ez a legjobb tűzifa is, sok hőt termel, még a akácfát is legyőzi. A gyökerekből származó kéreg pedig sárga festéket ad. Ez egy nagyon hasznos fa, még akkor is, ha a gyümölcs nem ehető!

A 19. század első felében hozták Európába, ahol  kertekbe, parkokba ültették. Dél-Európában kivadult és ott meghonosodott.

Különleges alakú és textúrájú gyümölcse miatt számtalan elnevezést kapott: vadnarancs, lócitrom és majom agy.

Forrás: magyarmezogazdasag.gu/deepgreenpermaculture.com

Magazin ajánló: