A fedetlen sorközöket is csak sekélyen szabad lazítani. Ezzel a talaj hajszálcsöveit zárjuk le, csökkentve a víz elpárolgását, szabályozva a gyomok csírázását, növekedését és serkentve a mineralizációt. A túl gyakori és 15 cm-nél mélyebb talajművelés nem tanácsos, mert fokozott nitrogén-felszabadulással jár, és nő a párolgás mértéke. A téli csapadékot meg kell őrizni azért, hogy a szőlő jobban bírja a nyár eleji száraz időszakokat.

Az elsőt rügyfakadáskor vagy röviddel utána végezzük, a másodikat pedig zöldborsó nagyság elérésekor, röviddel a fürtzáródás vége előtt. A szőlőnek kihajtás és a virágzás után, a fő bogyónövekedési fázisban a legnagyobb a nitrogén­igénye, ezután a nitrogén felhasználása csökken.

A tartós talajtakarás növényzetét mindenképpen röviden kell tartani azért, hogy korlátozni tudjuk a vízfogyasztását. Ha nitrogénnel trágyázunk, figyelembe kell venni, hogy a takarónövényzet is felveszi a kiadagolt tápanyagot, és erőteljesebben nő, több vizet fogyaszt. Intenzívebb mulcsozással és a levágott zöld növényi részek bedolgozásával a bomlási folyamatok révén felszabaduló nitrogén hamarabb eljut a szőlő gyökereihez. Ennek azonban az a hátránya, hogy ha száraz időszak következik, akkor az ásványosodási folyamat lelassul, csapadékos őszön pedig felgyorsul, és nemkívánatos nitrogéntöbblet alakulhat ki a talajban a vegetáció végére. A sok nitrogén a szőlő elhúzódó növekedéséhez, a vesszők beérésének a romlásához és a fagyérzékenység fokozódásához vezet.

A nyár közepén és végén végzett talajápolás célja a talaj víztartalékainak megőrzése és az ásványosodás lehetőség szerinti korlátozása. Ha ugyanis az érési szakaszban nagymértékű a nitrogén-felszabadulás, az hátrányos a szőlő egészségére és a bor minőségére, mint említettük, a vegetációs időszakot is kitolja. Ezért a takarónövényzetet már ne dolgozzuk be a talajba.

Nemcsak az eróziót segíti elő, hanem az egyre melegebb és csapadékosabb telek miatt fokozza a nitrogén-felszabadulást is. A növények ebben az időszakban nem vagy csak kevés nitrogént vesznek fel, és a talajművelés után nem marad növényzet a sorközökben, amely ezt a nitrogént fel tudná venni, tehát elkerülhetetlen a nitrátkimosódás. Ezen kívül fokozódik homoktalajokon a defláció, csökken a humusztartalom és hosszún távon a talaj termékenysége. A gyakori talajműveléssel együtt sok CO2 szabadul fel, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez.