0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 14.

A körülményekhez igazított talajápolás

A talajművelés a szőlőtermesztés fontos része, és vitathatatlan a terméshozamra, a szőlő egészségére és a bor minőségére gyakorolt hatása.

A művelet lényege, hogy a talajápolás révén a szőlő számára szükséges tápanyagokkal és vízzel lássuk el a növényt, ezáltal lehetőség szerint a legjobban elkerüljük a stresszállapot kialakulását.

A megfelelő talajápoláshoz nemcsak az adott művelőeszközök és művelési eljárások ismeretére van szükség, hanem figyelembe kell venni az éghajlati és talajviszonyokat is. Ezért nem lehet általános, minden területre érvényes talajművelésről beszélni. Ami az egyik talajtípuson és termesztési körzetben megfelelő, az másutt már hátrányos lehet, és ami az egyik évben sikeresnek bizonyult, az a következő évben már nem az, tehát rugalmasan alkalmazkodnia kell az éghajlati és talajviszonyokhoz. A sorközök jó és állandó járhatósága, gyomszabályozása mellett a talajművelés legfontosabb célja a talaj kiegyenlített víz- és tápanyagellátásának fenntartása.

Szoros összefüggés van azonban a talaj nedvessége, a művelés időpontja, intenzitása és a talajban lévő tápanyagok megléte és felszabadulása között, amit a művelés során szem előtt kell tartani.

A szőlőtermesztésben sokféle talajművelési rendszer létezik: lehet a sorokat füvesíteni, ugaron tartani, vagy takarni. A sorközök füvesítése lehet állandó, minden sorközre kiterjedő vagy csak minden második sorközben van zöld növényzet, amelyet kétévente váltunk, vagy csak időszakos, amikor a téli időszakban van takarónövényzet a sorközökben, amit tavasszal mulcsozunk. Ezen kívül különbséget kell tenni a vetett és a természetes növénytakaró között.

Az ugarolt sorközökben egész évben folyamatos mechanikai talajművelést végzünk, a

A feketére művelt sorköznek több hátránya van
talajfelszín nyitott, vagyis jobban kitett az éghajlati hatásoknak, az erodálódás folyamata is felgyorsul.

 

Ha emellett a sorokban kémiai gyomirtást alkalmazunk, az tovább gyorsítja a talajszerkezet és a talajélet romlását. A gyomirtó szerek mikrobiológiai úton többnyire lebomlanak, de a kezelést követően a talajélet részlegesen leáll, és a mikroorganizmus-populációban eltolódás következhet be. Elsősorban a nitrogéngyűjtő és a nitrifikáló baktériumokat, a földszagot adó hasznos baktériumokat, illetve a szerves anyagok lebontásában résztvevő szervezeteket érinti a gyomirtók hatása.

A talajtakarás leginkább a kiszáradás vagy erózió veszélyének kitett területeken lényeges technológiai elem. Takaróanyagként általában szalmát vagy faforgácsot használnak. A sorok alá törkölyt is tehetünk, ami nemcsak a párolgást csökkenti, hanem a gyomok kelését is gátolja.

A takarónövényzetet tartsuk mindig alacsonyan

A tavaszi és kora nyári talajművelés célja a talaj vízkészleteinek megőrzése, a szárazság okozta stressz csökkentése és a növényzet nitrogénellátásának biztosítása.

Elengedhetetlen a téli talajtakarás vetett fűkeverékkel vagy természetes gyomflórával, mert az csökkenti a nitrát-nitrogén őszi-téli ásványosodását, valamint segít megkötni a nitrát-nitrogént és ezzel minimális a kimosódás.

A vetett téli keveréket a növekedési erélyétől függően a tavasz folyamán időben mulcsozni kell. A mulcsréteget egy ideig rajta lehet hagyni, hogy csökkentse a vízpárolgást a talajból, és átmenetileg elnyomja a gyomnövényeket. Az ezt követő sekély bedolgozás segíti az ásványosodást és hozzájárul a szőlő tápanyagellátáshoz a nyári időszakban. A talajlakó mikroorganizmusok tevékenysége révén a rendelkezésre álló szerves anyag nitrogéntartalmának 1, kedvező esetben akár 4%-a is feltáródhat. A feltáródó nitrogén mennyisége évente 50-150 kg/ha.

Forrás: Kerti Kalendárium

Magazin ajánló: