Az utóbbi években a poloskák is megkeserítik a kertészkedők életét. Nemcsak szántóföldi, zöldség- és gyümölcskultúrákban, hanem sajnos szőlőben is egyre gyakrabban tapasztalhatjuk kellemetlen jelenlétüket, kártételüket. A szipókás rovarok közül talán a legismertebb a bogyómászó poloska, de egyre több invazív faj fellépése tapasztalható, mint az ázsiai márványospoloska, a zöld vándorpoloska. Kártételük részben a lédús termések szívogatásában, részben az állat védekezését szolgáló bűzös váladékozásban mutatkozik meg, amivel elszennyezik a termést. Szúrásuk nyomán szőlőben a bogyó felülete barnul, elszíneződik, íze értéktelenné válik, minősége romlik. A károsított, sérült felületeken másodlagosan megjelenhet a botrítisz, különösen esős időszakban.
Attól függően, hogy melyik fajjal van dolgunk, egy-vagy kétnemzedékesek lehetnek, rendszerint öt lárvafokozattal. A kifejlett poloskák telelnek védett helyeken.
Házikertben célravezető, de viszonylag munkaigényes megoldás a poloskák összegyűjtése, amit kopogtatással végezhetünk. Egy esernyőt fordítva a lombozat alá tartunk és belerázzuk a kártevőket. Ha ezt a módszert választjuk, fel kell készülnünk az újabb és újabb bevetésre, mert ezek a rovarok kiválóan repülnek, egy nap alatt akár 2 km távolságot is megtehetnek.
A kisebb testű rovarok jeles képviselői ebben az időszakban a muslicák.
A kifejlett muslicák csapadékos, párás körülmények között kártételre, valamint újabb és újabb nemzedék kinevelésére képesek, optimális körülmények között (18-24 °C) 10-14 naponta. A foltosszárnyú muslica az ép bőrszövetű szőlőbogyókat is meg tudja szúrni tojásrakás céljából. Elsődleges kártétele volt megfigyelhető Nero, Kékfrankos szőlőfajtákon, javarészt túlérett állapotban. A bogyókra és a bogyóhéj alá lerakott tojásokból kikelő lárvák valószínűleg a bogyóhússal táplálkoznak, kártételük nyomán ecetesedést okozó baktériumok szaporodnak fel, amelyek számottevően rontják a must minőségét.
A tetemes károk megelőzésére lehetőleg mielőbb takarítsuk be a szőlőt.
Említést kell tennünk a madarak, azok közül is a seregélyek kártételéről. Ez a részben hasznos és egyébként védett madár érés idején a bogyók elfogyasztásával, csipkedésével és leverésével okozza a kárt. Megfigyelések szerint nem a hazai népesség számlájára írható az éréskori károk zöme, inkább a rajokban északról délre vándorló seregélyek bűne, amelyek augusztustól októberig látogathatják a szőlőket. A seregély hazánkban 1901 óta védettséget élvez, tehát nem pusztíthatjuk el sem a madarat, sem a költési helyet. Védekezésre a riasztás az egyik módszer, ami történhet hanggal, fénnyel, zsinegre fűzött villanó lapokkal stb., de emellett fontos a módszerek váltogatása, hogy az állatok ne szokhassák azt meg. Hatékony de kissé költséges eljárás nagyüzemben vagy akár házikertben a madárháló használata.
Míg a róka a fürt egy részét vagy teljes egészét lebogyózza, hogy szinte csak a fürtkocsány marad, addig a borz lábaival összepréseli a fürtöket, hogy a kicsorduló édes nedvet felnyalogathassa. A terület körbekerítésével tudjuk távol tartani őket.
A szőlő növényvédelmében nagyon mozgalmas és kihívásokkal teli volt az idei év, megemelkedett költségekkel és remélhetőleg hatékony kezelésekkel. Szeptemberben még nagyon fontos, hogy szemmel tartsuk az állományt, és megtegyük a szükséges megelőző intézkedéseket, különben az egész évi munkánk láthatja kárát.
