A szőlőszüret már a régi időkben is többet jelentett a kertészkedők számára, mint a termés betakarítása. Ünnep volt, amiben nemcsak az egész évi temérdek munka, hanem annak eredménye is testet öltött.
Ha egy mondatban szeretnénk felsorolni a történéseket, sokat elárulhatunk a nehézségekről is: rendkívül csapadékos nyár, korai peronoszpóra, feketerothadás a fürtökön (majd a lombozaton), a szárazabb időszakokban erőlködő lisztharmat, amely azért a fürtöket sem hagyta érintetlenül, és a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség, amely folyamatos fenyegetést jelent a szőlőültetvények és kiskertek számára. A sor természetesen itt még nem ért véget, hiszen szeptembertől, amikor a borszőlő fajták érése folyamatossá válik, még fohászkodhatunk bőven a meleg, kevésbé esős őszért és azért, hogy egyéb kár már ne érje az eddig nagy gonddal megóvott termésünket.
A jó minőségű terméshez ilyenkor még nagy jelentősége van a levelek fürtzónából történő eltávolításának. A napsütésnek kitett fürtök cukortartalma intenzívebben növekedhet és szüretre kedvezőbb beltartalmi értékekre lesz kilátás. Az érő, cukrosodó bogyókat azonban rajtunk kívül egyéb szervezetek is kedvelik, ilyen a botrítisz.
Amennyiben az őszi időjárás tartósan esős marad, magas páratartalommal vagy hajnali, éjszakai páralecsapódással, akkor súlyos fürtrothadás alakulhat ki. A kezdeti fertőzés sok esetben csak egy-egy bogyón jelenik meg, azonban ha azok összeérnek, valamint a nedvesség nem tud rövidesen felszáradni a fürtök felületéről, belsejéből, a rothadás átterjedhet akár az egész fürtre. A fertőzött, eleinte barnára elszíneződött bogyók felületén később megjelenik a szürke penészgyep, amely az újabb fertőzések számára szolgáltatja gombaspórák millióit.
Szerencsés esetben egy-egy fertőzést követően meleg, szárazra is fordulhat az időjárás, ilyenkor a gomba nem feltétlenül pusztul el, csupán lelassulnak az életfolyamatai, és ezzel egyidejűleg a fertőzött bogyó zsugorodása, töppedése is bekövetkezik, amely a termés mennyiségi és minőségi csökkenésével jár (kivéve az aszú fajtákat).
Az érés idején a darazsak okozhatnak kártételükkel nem kis bosszúságot. Rendszerint a legszebb, legédesebb fürtöket támadják meg, melyeken gyakran csak a kocsány és az üres bogyóhéjak maradnak vissza. Fokozott kártételükre elsősorban száraz, meleg időben számíthatunk. Fajaik közül a közönséges darázs, a német darázs, a lódarázs, valamint a francia darázs előfordulása gyakori. Államalkotó rovarokról lévén szó, a hímek, nőstények és dolgozók egyedeiből álló darázsállam úgynevezett kartonfészekben él.
Biztonságosabb és egyben hatékony módszer a fürtök tüll-, esetleg vékony fehér papírzacskóba kötözése, vagy a darazsak összegyűjtése, csapdázása.