Az „elmélet” mellett, persze, meg lehetett kóstolni a sült és a főtt gesztenyét, sőt, különleges süteményeket és más édességeket is.

Szabó Tamás, Galambok polgármestere elmondta, hogy bár „Gesztenyés Nap” a címe a Zala vármegyei település népszerű rendezvényének, programja idén sem merült ki a közkedvelt termés kóstolásában. Sokszínű kulturális kavalkád és sok bemutató várta az érdeklődőket a falu közösségi terén.

– tette hozzá Szabó Tamás. – Az összejövetelből idővel települési rendezvény vált, aztán a térségből is egyre többen jöttek. A pandémia alatt kényszerű szünetet tartottunk, de az sem vette el senkinek a kedvét a folytatástól. Az utóbbi években arra törekedtünk, hogy a hagyományok ápolása mellett új elemeket is megjelentessünk a programban, így modern műsorokat bemutató előadókat és csoportokat is meghívtunk – de a gesztenye maradt a középpontban.

A Gesztenyés Napra főzőversenyt hirdettek, a csapatok ételeit szakértő zsűri értékelte. A gasztronómiánál maradva, természetesen megjelentek a rendezvényen saját receptek alapján készített gesztenyés sütemények, különleges édességek is, a résztvevők nagy örömére, de szívesen kóstolták a gyermekek és felnőttek a frissen sült, még forró gesztenyét, valamint a masszát.

– fogalmazott a polgármester. – El kell mondanom, hogy a térségünk ismert a gesztenyetermeléséről. A településünkön és környékén ma is sok a szelídgesztenyefa. Megtalálhatók zártkertekben, de a Nagykanizsa felőli részen vad példányok is élnek. A déli „oldalon” pedig ültetvényeket is gondoztak régebben; nem csoda, hogy a gesztenye az átlagnál is népszerűbb felénk.

Galambokon is felmerült a kérdés, hogy mit kell tudni a gesztenye magyarországi múltjáról. Mint megtudtuk, viták folytak arról, hogy vajon őshonos-e gesztenye a Kárpát-medencében. Sokan ugyanis úgy vélik, hogy a rómaiak, vagy mások szerint – jóval később – a törökök hozták magukkal és terjesztették el nálunk is. A vizsgálatok és levélkövületek azonban azt bizonyítják, hogy a szelídgesztenye a tölgyerdőkben, mint keveréknövény ősidők óta itt él. Amikor az erdőterületeket művelésbe vették, a tölgyfákat kivágták, de a termést érlelő gesztenyefákat meghagyták, így jelentős gesztenyeligetek, sőt, erdők alakultak ki.