0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 1.

Új hódító madaraink

Az örvös galambok hazánk és egyben Európa legnagyobb vadon élő galambjai.

Korábban sokkal ritkábban láthattuk ezeket a gyönyörű madarakat a magyar erdőkön-mezőkön barangolva, mára azonban jócskán megnőtt az állományuk, így gyakran megfigyelhetők az ország minden részében. Méretük és impozáns megjelenésük könnyen felismerhetővé teszi őket.

Az átlagos testhosszuk megközelíti a fél métert, testtömegük pedig nem ritkán meghaladja a fél kilogrammot.

Tollazatuk egyik jellegzetessége a nyakukon lévő fehér örv, amelyről a nevüket is kapták. Ez fiatalkorukban még nem látható, csupán a felnőtt tollazatuk kifejlődésével rajzolódik ki, és igazából nem is örv, hiszen nem ér teljesen körbe. Mindemellett szárnyaikon is húzódik egy fehér tollsáv. Mindkét virítóan fehér ismertetőjegy már messziről jól látható, akár röptük közben is.

Nem csupán a látványuk egyedi az örvös galamboknak. Énekük is kimondottan jellegzetes, melynek dallama rendkívül messzire hangzik. Ezt az szép éneket elég csak egyszer úgy hallanunk, hogy látjuk a dalolóját, a következő alkalommal már biztosan fel fogjuk ismerni.

Egy másik, de már nem az énekükhöz kötődő hang is jellemző az örvös galambokra. Ez pedig nem más, mint egy különös, tapsra emlékeztető hang, amelyet a szárnyuk összecsapásával keltenek egy emelkedő, majd hirtelen ereszkedő repülési forma közben. E hangokat hallva még egy sűrű erdőben is, mint nálunk Sopronban, biztosan tudhatjuk, hogy örvös galamb tanyázik a környéken.

Az örvös galambok hazánkban évente kétszer költenek. Egy fészekaljuk két tojást rejt, amelyeken a szülők felváltva kotlanak. Fészküket hagyományosan fákra építik, de az intenzív városiasodásukból eredően az épületek beszögelléseit, valamint védett helyen lévő fém gerendákat is egyre gyakrabban használják erre a célra. Az örvös galambok rendkívül gondoskodó és védelmező szülők, már a költés legelső pillanatától kezdve.

Minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy a tojásaikat, majd később a kikelt fiókáikat megvédjék az éhes fészekrablóktól. Leggyakrabban szarkák, szajkók, dolmányos varjak, valamint nyestek, nyusztok, esetleg macskák fenyegethetik az örvösgalambfészkek épségét.

Ugyanakkor nemcsak a rájuk leselkedő ragadozóknak van nagy étvágya, hanem „örvöséknek” is igen sok fér a begyükbe. Étlapjukon leggyakrabban növényi eredetű csemegék, termések, rügyek, levelek vagy akár virágok is szerepelnek. Leginkább azt a táplálékot részesítik előnyben, amelyet a legkisebb energiabefektetéssel a legnagyobb mennyiségben tudnak felvenni. Sík- és dombvidéki területeken gyakran fogyasztják a gyomnövények, valamint a szántóföldi növények hajtásait és magjait. Hegyvidéken pedig inkább a fák terméseit eszik, például a tölgy- és bükkmakkot. A soproni erdőkben már arra is láttunk példát, hogy egy örvös galamb egészben fogyasztott el egy csírakorban lévő bükkcsemetét.

A növényi étrendjüket tavasszal és nyáron kis mennyiségben kiegészítik apró csigákkal, ízeltlábúakkal, valamint rovarok lárváival.  Az ősz beköszöntével, ahogyan a hőmérséklet csökken, az örvös galambok nagy csapatokba verődnek és délnyugat felé veszik az irányt.

Rendkívül látványos jelenség, amikor az akár több száz örvös galambot is számláló „madárfelhő” útnak indul. Általában október közepén vonulnak el hazánkból, hogy Olaszország, Spanyolország és Franciaország kellemes mediterrán éghajlatú területein töltsék a telelési időszakot, ahonnan aztán február végén, március elején térnek vissza Magyarországra. Az utóbbi évek enyhébb telein egyre több örvös galamb telelt át, sokszor városi környezetben, például Sopronban az Erzsébet-kertben, valamint a Soproni Egyetem botanikus kertjében.

Az örvös galambok rendkívüli módon alkalmazkodnak a hazai élőhelyekhez. Térnyerésükkel és városiasodásukkal a környezetre gyakorolt hatásuk is fokozódott.

Az utóbbi években egyre többször okoznak kárt a mezőgazdasági kultúrákban, emellett fokozódó társadalmi felháborodást eredményez, valamint egészségügyi veszélyeket is rejt magában, hogy az általuk benépesített településeken rendkívül sokat piszkítanak.

Többek között ezeknek a negatív hatásoknak a megelőzése, valamint hatékony kezelése érdekében is indokolttá vált az örvös galamb hazai állományának a korábbiaknál pontosabb megismerése. E célból indítottuk kutatásunkat dr. Jánoska Ferenc és dr. Sándor Gyula témavezetésével, Az örvös galamb (Columba palumbus) hazai állományának táplálkozásbiológiai és vadegészségügyi vizsgálata címmel a Soproni Egyetem Roth Gyula Erdészeti és Vadgazdálkodási Tudományok Doktori Iskolájában. A munka eredménye pedig egy hazai viszonylatban teljesen új ismeretanyag lesz, amelynek segítségével tudományosan is jól megalapozott válaszokat adhatunk az örvös galambok állománynövekedése kapcsán felmerülő, de korábban nem jelentkező kérdésekre. Mindemellett pedig jobban megérthetjük ezen folyamatok okait. A kutatás révén hatékonyabban védekezhetünk a hazánkban évről évre növekvő károsításuk ellen. Szakszerűbben kezelhetjük a magyar örvösgalamb-állományt, egyaránt segítve a szakmailag helyes döntés-előkészítést, gazdasági tervezést, valamint a gyakorlati megvalósítást.

Sárközy Áron
TAEG Zrt.

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: