A nagyragadozók közül a farkas hazánkban még mindig ritka, de állománya növekszik, főként az Északi-középhegység erdeiben él. Annak kicsi az esélye, hogy találkozunk vele, hiszen még az erdőt rendszeresen járó emberek is csak alkalmanként, rövid időre veszik észre. A térségben lakók háziállatait viszont védeni kell, mert azokra (birkákra, tehenekre, lovakra, kutyákra) a farkas táplálékforrásként tekint.
A szürke farkas testszíne, nevével ellentétben a fehértől a feketéig változhat, a hazai egyedei szürkés színűek.
Testtömege 30-60 kilogramm, törzse 100-170 centiméter hosszú, a farka rövid (30-75 cm), a vége fekete, a marmagassága pedig átlagosan 75 centiméter. Szaglása és hallása egyaránt kitűnő, több kilométerről képes felvenni a zsákmányállat szagát, vagy meghallani fajtársa üvöltését.
