Ha csupán testünk ötven százaléka emberi, akkor tulajdonképpen mik vagyunk? A faj hivatalos fogalma kimondja, hogy azok az élőlények tartoznak egy fajba, amelyek képesek egymás között szaporodni, és termékeny utódot létrehozni. Ez a meghatározás mindig is kissé helytelen, de legalábbis hiányos volt. Mivel az ivartalanul szaporodó lények (például: a baktériumok) sehogyan sem illettek bele a képbe. Tehát többek között ezt a definíciók is érdemes lenne újraalkotni.
Mikor arról beszélünk, hogy a testünkön és a testünkben hemzsegnek a mikrobák, amelyeknek saját DNS- ük, igényeik és motivációi vannak, egyértelművé teszi, hogy a testünk nem teljesen az, aminek korábban gondoltuk. És elképzelhető, hogy nem is csak mi rendelkezünk felette. Közösségünk fennmaradása mindannyiunk érdeke, de ebben a tekintetben mi szinte csak végrehajtók vagyunk, az utasítások többsége a másik felünktől érkezik.
Szövetségesekre vadászva
A legkisebb élőlények élete állandóan a harcról és a szüntelen versengésről szól(t). Viszont mind a gombák, mind a baktériumok nyitottak voltak az együttműködésre, és keresték a szövetségeseket a túlélés érdekében. Egyes baktériumok ezért úgy döntöttek, hogy békében élnek az élőlények belsejében, vagy azok testfelszínén anélkül, hogy elpusztítanák a gazdatestet. Éppen ellenkezőleg, inkább még ki is terjesztik képességeit, mivel rendelkezésére bocsátják az általuk létrehozott vegyületek sokaságát; valamint megnövelik a lehetőségeit azzal, hogy segítenek az ehető dolgok hatékonyabb megemésztésében. Rendkívül jól ki van ez találva.
Elválaszthatatlanok lettünk
Tehát azt már tudjuk -igaz, csupán néhány évtizede- hogy a mikrobiótánk nélkül gyakorlatilag életképtelen vagyunk. Összetétele döntő fontosságú az egészségünk, sőt mi több az életben maradásunk szempontjából. Az egyensúly kibillenése számos betegséget okozhat, és a gyakori antibiotikum kúra következtében a kártékony törzsek szélsőséges esetben végzetes fertőzéssel terítik le a testet. Tehát minden, ami árt a mikrobiótánknak, nekünk is árt. A másik oldalról nézve, egészség csak úgy valósulhat meg, ha megtanulunk együttélni a mikrobiótánkkal.
Holobiontok vagyunk
Az új fogalom értelmében az állatok és a szervezettebb növények is holobiontok. Hogy ez mit is jelent pontosan? Ötletes elnevezés arra az ökológiai egységre, amelyet egy gazdatest és a rajta illetve benne élő mikroorganizmusok alkotnak. És mivel minden résztvevő jobban jár, mintha egyedül lenne kénytelen boldogulni, szimbiotikusnak tekinthető. Ezzel együtt el kell fogadnunk azt, hogy ez a szerveződés nem a mi érdekünkben jött létre. Itt kölcsönösségről van szó, ami addig működik, amíg nem bontjuk fel a szövetséget. Márpedig erre a nyugati életmódot folytatva rengeteg lehetőség adódik, szándékunkon kívül is. Az emberek egyre növekvő hányadára jellemző a mikrobiótájuk szétzilálódása, ami lényegében egy betegség előtti állapotot jelent, valamint megmagyarázza a krónikus betegségek robbanásszerű terjedését.
Senki sincs egyedül
Mégha akarnánk, se lehetnénk. Minden test egy-egy miniuniverzum, amely sokszáz, vagy akár sokezer különféle élőlénynek ad otthont. És ez nem csak a nagyobb termetű, vagy fejlettebb állatokra jellemző, hanem még az apró rovarokra is. Emlékezzünk csak a koffein hatására „immunis” kávéfúróra vagy a polisztirolt evő közönséges lisztbogárra, akik különös képességeiket szintén a mikrobiótájuknak köszönhették.
Az „alvilágban” pedig valószínűleg még sokkal több ismeretlen élőlény húzódik meg, mint a felszínen. Közülük kerülnek ki a növények barátai és kollégái.
A földi életnek vannak láthatatlan színterei is, akár elfogadjuk, akár nem. Viszont ha nem bánunk tisztelettel az apróságokkal, ha nem szentelünk kellő figyelmet rájuk, és nem védjük meg az élet eme formáit, magunk alatt vágjuk a fák. Mert tudjuk mit jelent, ha „egy faj” kihal? Igen, bizony azt, hogy akár többezer vele szimbiózisban élő faj tűnik el egycsapásra.
