Érdekellentét

A gyümölcstermesztők (licsi, mangó) nyomására a kormány által végrehajtott szervezett leölések, a lakosság általi  illegális levadászások, az élőhelyek megsemmisítése, az idegen növények túlszaporodása, az elektromos vezetékek miatt bekövetkező áramütéses balesetek, a ciklonok, a táplálékhiány mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mauritiusi repülő róka (Pteropus niger) fennmaradása is mostanra igencsak kétségessé vált. Pedig a mauritiusi bülbüllel (Hypsipetes olivaceus) együttesen a magvak 90%-ának elpotyogtatásával kulcsfontosságú szerepet töltenek be a gyümölcstermő fajok terjesztésében. A repülő rókák ellen éppen az a vád, amiért hálásnak kellene lennünk nekik,  mégpedig, hogy szeretik a gyümölcsöket. Természetesen a termesztetteket sem vetik meg, ha éppen nincs más. De ez a termesztőknek és a lakosságnak meglehetősen piszkálja a csőrét.

Össze lehet állítani egy jól működő csapatot?

A nagytestű gyümölcsevő állatok (2 óriásteknős- Cylindraspis spp, a dodók- Raphus cucullatus, és a Leiolopisma mauritiana) nélkülözhetetlenek voltak a nagyobb gyümölcsök elfogyasztása és magjaik távolabbra szállítása miatt. Kipusztulásuk után ezek a funkciók jószerivel kiestek, ennek következtében már csak idő kérdése, mikor követik ezek a fák is az „óriásokat”. Létezik megoldás a veszteségek csökkentésére? Megtaláljuk mielőtt túl késő lenne?
A behurcolt és betelepített állatok vagy túl kicsik a gyümölcsök méretéhez képest, vagy nekik is éppen arra fáj a fogunk (pl.: patkányok), vagy nem igazán tekintik feladatuknak a magvak szórását, mivel evés közben megrongálják azokat (pl.: vaddisznók). Problémát jelent az is, hogy a makákók még éretlenül letépdesik a gyümölcsöket, így azokban nem érnek meg a magok. Sőt, miattuk azok a fajok is elesnek az élelemtől, amelyek éretten fogyasztanák el a gyümölcsöket és még a magok terjesztésében is hasznosan részt vennének (pl.: repülő rókák). Tehát valószínűleg újabb betelepítésekre lenne szükség. De lehetséges befoltozni a hézagokat anélkül, hogy újabb problémákat generálnánk közben.

A betelepítés ugyanis az idegen fajok terjedését és populációnövekedését is kiválthatja. És arra sincs garancia, hogy a jövevények szívesen fogyasztják majd azokat a bizonyos gyümölcsöket illetve, hogy jól végzik-e a dolgukat.

Egyértelmű, hogy az őshonos növények megmentése érdekében elsősorban az őshonos állatokat kell megóvni, mint a repülő rókát, a mauritiusi bülbült és a magterjesztésben szintén létfontosságú, a gyíkok osztályába tartozó Leiolopisma telfairii-t. Ha békén hagyjuk őket, lesz esély arra, hogy az Aldabra szigetről átköltöztetett óriásteknősök segítségével képesek lesznek megmenteni a fákat.