0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2023. november 28.

A kihaló fajok pótolhatatlanok

Az élővilág rendszere jóval bonyolultabb, mint első ránézésre tűnik. Rengeteg összefüggést nem ismerünk még ökoszisztémánk felépüléséről, az élőlényeket a kapcsolati hálózatból. Egy faj eltűnése sok másikat is érzékenyen érint...
Mauritius

Mauritiuson is ez történt, ahol a dodók és más őshonos állatok kihalásának távoli következményeként számos növényfaj került veszélyzónába. És ez csak egy példa a sok közül. Észak- Amerika, Ausztrália, Új- Zéland, Hawaii, Húsvét- szigetek, Marion sziget, Szamoa, Fidzsi, Shiants, Lundy, Canna, Ramsey-sziget: még hosszasan sorolhatnánk azokat a helyeket, amelyeket az ember megjelenése súlyosan károsított.

Lassú végzet

Dodo: már egy példánya sem él. Fotó: Wikipedia

Mauritius a hatalmas, röpképtelen galambok otthona volt. Ezek az őserdő földszintjén tartózkodtak, ott is fészkeltek. Feltételezhetően termésekkel, esetleg kisebb gerinctelenekkel táplálkoztak. És békésen éltek, míg oda nem vetődtek a holland telepesek 1638-ban.

A félelmet nem ismerő, barátságos dodók kihalása még a század vége előtt -alig 50 év alatt- megtörtént, mégpedig a behurcolt állatok (kutyák, vaddisznók, patkányok, makákók), a „levadászás” és az élőhelyük megsemmisítése miatt.

Ők az elsők között voltak, de valójában Mauritius csendes szenvedése közel 400 éve tart. És nem csak az állatokról van szó. A növényvilág nagyon is érintetté vált, mert alig maradtak állatok, amelyek segíthetnék a magok terjedését, illetve akadnak olyan őshonos gyümölcsök, amelyeknek már teljesen eltűntek a fogyasztói.

Felkerültek a vörös listára

A növények kipusztulása talán még az eddiginél is ijesztőbb lavinát indít majd el. Hiszen egy szigeten fokozottan kiszolgáltatottak az élőlények, az ott élők még inkább függnek egymástól. az eredeti élőhelyeknek már így is csak a 4,4%-a létezik, miközben a fák csaknem 60%-át kihalás fenyegeti.

Kevesebb termés és kisebb élőhely pedig még kevesebb állatot lesz képes eltartani. És akkor a láthatatlan károkról még nem is szóltunk. Mint például arról, hogy egy fafaj élete vagy halála többezer hozzákapcsolódó talajlakó élőlényt is érint. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Mauritius növényvilága egyike a legveszélyeztetettebbeknek. Tehát ha sürgősen nem történik valami csoda, rengeteg táplálék, és további élőhelyek szűnnének meg, ami a jelenleg ott élő állatok életét gyökeresen megváltoztatná.

Az erősebbek, a gyorsabbak, a nagyobbak, a legkevésbé speciális táplálkozásúak maradnak meg legtovább.

De biztos végig szeretnénk nézni egy újabb sziget haláltusáját? Tényleg mindenfelé csak beépített, ipari és mezőgazdasági területeket szeretnénk látni magunk körül? Tényleg azt akarjuk, hogy a következő generációk csak filmeken lássanak erdőt és csak virtuális világokban sétálgassanak? Jó lenne, ha képesek lennénk megőrizni valamennyit a Föld eredeti vonásaiból is, hogy unokáink ne csak az általunk formált arcát lássák.

Ha abbahagynánk már végre a pusztítást

Vajon milyenek voltak az emberek az 1500-1600-as években? Barbárok? Ostobák? Szimplán kegyetlenek? A dodókat bizalmas természetük sodorta bajba, de egyébként a testfelépítésük sem volt éppen felkészülve a ragadozók és emberi támadások elleni harcra. Mivel félelemre sosem volt okuk, védekezésre pedig sosem volt szükségük korábban.

A termetes madarakat könnyű volt megölni, ezért megtették. És nemcsak kevésbé ínycsiklandó húsuk miatt, hanem akár szórakozásból is. Mi vajon különbek lennénk? Vagy mi sem hagyjuk élni természetes élőhelyükön az állatokat? Mauritiuson az ember csak egy vendég, és sajnálatos módon még mindig nem tanult meg udvariasan viselkedni.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Magazin ajánló: