Mauritiuson is ez történt, ahol a dodók és más őshonos állatok kihalásának távoli következményeként számos növényfaj került veszélyzónába. És ez csak egy példa a sok közül. Észak- Amerika, Ausztrália, Új- Zéland, Hawaii, Húsvét- szigetek, Marion sziget, Szamoa, Fidzsi, Shiants, Lundy, Canna, Ramsey-sziget: még hosszasan sorolhatnánk azokat a helyeket, amelyeket az ember megjelenése súlyosan károsított.
Lassú végzet
Mauritius a hatalmas, röpképtelen galambok otthona volt. Ezek az őserdő földszintjén tartózkodtak, ott is fészkeltek. Feltételezhetően termésekkel, esetleg kisebb gerinctelenekkel táplálkoztak. És békésen éltek, míg oda nem vetődtek a holland telepesek 1638-ban.
Ők az elsők között voltak, de valójában Mauritius csendes szenvedése közel 400 éve tart. És nem csak az állatokról van szó. A növényvilág nagyon is érintetté vált, mert alig maradtak állatok, amelyek segíthetnék a magok terjedését, illetve akadnak olyan őshonos gyümölcsök, amelyeknek már teljesen eltűntek a fogyasztói.
Felkerültek a vörös listára
Kevesebb termés és kisebb élőhely pedig még kevesebb állatot lesz képes eltartani. És akkor a láthatatlan károkról még nem is szóltunk. Mint például arról, hogy egy fafaj élete vagy halála többezer hozzákapcsolódó talajlakó élőlényt is érint. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Mauritius növényvilága egyike a legveszélyeztetettebbeknek. Tehát ha sürgősen nem történik valami csoda, rengeteg táplálék, és további élőhelyek szűnnének meg, ami a jelenleg ott élő állatok életét gyökeresen megváltoztatná.
De biztos végig szeretnénk nézni egy újabb sziget haláltusáját? Tényleg mindenfelé csak beépített, ipari és mezőgazdasági területeket szeretnénk látni magunk körül? Tényleg azt akarjuk, hogy a következő generációk csak filmeken lássanak erdőt és csak virtuális világokban sétálgassanak? Jó lenne, ha képesek lennénk megőrizni valamennyit a Föld eredeti vonásaiból is, hogy unokáink ne csak az általunk formált arcát lássák.
Ha abbahagynánk már végre a pusztítást
Vajon milyenek voltak az emberek az 1500-1600-as években? Barbárok? Ostobák? Szimplán kegyetlenek? A dodókat bizalmas természetük sodorta bajba, de egyébként a testfelépítésük sem volt éppen felkészülve a ragadozók és emberi támadások elleni harcra. Mivel félelemre sosem volt okuk, védekezésre pedig sosem volt szükségük korábban.
