Megoldhatatlan feladat
A növénytermesztésben, talán a támogatások által is, kisebbek voltak a gazdák kihívásai, mindemellett a politika is jobban ügyelt az életben tartásukra. Sokan nem tanultak elődeik tapasztalataiból, miszerint 3 év gazdálkodási eredményeivel kell számoljanak. Terményeiket tárolók hiányában rossz ütemben értékesítik, másoknak átadva munkájuk jövedelmének egy részét. Sokan kellő tudás és alapok nélkül, a magasabb támogatásban bízva, nem gondolva a változó feltételekre, ökológiai gazdálkodásba kezdtek és kezdenek, úgy, hogy termékeik kívánt minőségét sajnos nem képesek biztosítani, piacuk több mint bizonytalan.
Annál is inkább, mert a jövőben az ökológiai lábnyom nagysága meghatározó áralakító keresleti tényezővé válik. Sokan megállapították már, hogy a környezeti károk csökkentésében az intenzitás növelése a legnagyobb tartalék. Ezzel egyidejűleg az állattenyésztésben, akik talpon akartak maradni, azok elindultak az intenzív fejlesztés útján, és ők azok, akik minél nagyobb, minél korszerűbb telepeket kívántak létesíteni.
Az állattenyésztők sokkal inkább megóvták tevékenységüket a környezeti hatásoktól, és állataik számára optimalizált megoldásokat teremtettek, így jöttek létre a mentesített állományok, klimatizált istállók, a genetikai-genomikai fejlődés, a zárt telepek és az optimalizált minőségi takarmány. A termelési szintek kiegyensúlyozottabbakká váltak, gyorsabban fejlődtek, közelebb vannak a termelési potenciál legjobb kiaknázásához.
Ennek ellenére, vagy éppen ennek eredményeképpen, csökken az állatállomány létszáma, hiszen az állattenyésztőknek nehezebb az életformájuk, rosszabb az életminőségük, s kisebb a jövedelmük. Ugyanakkor az állattenyésztők percnyi pontossággal megérzik a növénytermesztés termelési eredményeinek és árainak ingadozását, amelyek sajnos igen nagyok. A kukorica, búza 6-16 ezer forintos tonnánkénti árváltozása megoldhatatlan feladatot jelentenek az állattenyésztés jövedelmezésének stabilizálásában.
A rossz minőségű aflatoxinos kukorica megint csak az alkalmazkodóképesség gyenge voltára utal. Leegyszerűsítették a vetésszerkezetet. Többen felhagytak az állattenyésztőkkel való együttműködéssel, lemondtak a szerves trágya használatáról is. Bár növekvő arányban ismerik fel annak a talajerő-gazdálkodásban betöltött nélkülözhetetlen szerepét. Már látszik, hogy ennek hiányában, előbb-utóbb minden negyedik évben vissza kell térni az ugaroltatáshoz. Mindemellett sok növénytermesztési gazdaság nem készült fel a piac változásaira, túlságosan kényelmesen éltek. A jövő, a háború lezárása után komoly kihívásokat fog jelenteni számukra, főképpen, ha tovább csökken az állatlétszám, így a takarmány iránti igény is.
Ugyanakkor van egy réteg, amelyik kellő súlyt helyez a növény és állat jó viszonyrendszerére, kihasználja az állattenyésztés nyújtotta lehetőséget. Szükség van erre az erőteljes áringadozások, a stagnáló országos átlagok miatt is. Hiszen a korábban nagyobb szerepet kapó támogatások érthetően relatíve folyamatosan csökkentek és csökkenni fognak, ezért az igény nő a jövedelmezőség, a jövedelem növelésére.
