A panel egy másik nézetében az apiterápiát is alkalmazó kórházak kaptak helyet, ahol a betegek száma elsődleges betegségeik szerint csoportosítva jelenik meg napi bontásban és összesítve is. A piaci szekcióban a méz, propolisz, virágpor és egyéb méhészeti termékek nagykereskedelmi, illetve piaci ára szerepel. A képen felül a méz ára szerepel. Az olasz méhekkel készített méz kilója 160 yüanról 150-re (5850 forint) csökkent, míg az őshonos méhekkel készítetté 90-ről 100-ra (3900 forint) nőtt. Ugyanitt alul az eladó méhcsaládok hirdetései láthatók. Nem aprózzák el, 195–300 családig vannak ajánlatok. De van hőmérséklet, páratartalom, légnyomás felület is, ahol a pillanatnyi és a várható időjárás kapott helyet.

A másik kórház, ahol jártunk, régebbi volt, de itt is minden kínai orvoslási módot alkalmaztak, a moxaterápiától kezdve a méh­méregig. Láttunk egy számomra megdöbbentő esetet is: egy építkezési állványról leesett férfi sajnos fél oldalára megbénult. Őt is itt, ebben a kórházban gyógyítják, ahol a vezető terápia az elektro-akupunktúra. Tapasztalatuk szerint 6 hónap alatt lábra áll a legtöbb beteg. A kezelés nyugatiaknak is elérhető, 500 ezer amerikai dolláros áron. (Ez az ár persze csak kérdésre válaszolt ár, a dollár érthető yüanként is, amint tapasztaltuk. Ilyenkor a dollár szót egyszerűen mint pénzegységet használják. Kell idő, amire megértjük, hogy mely angol szavak hogyan kerültek be a köznyelvi használatba.) Mi a moxaterápia egy speciális válfaját próbáltuk ki: a parázsló moxarúd elé valamilyen éghetetlen papírt tettek több rétegben. Ez megakadályozta, hogy a parázs közvetlenül érje a bőrt, másrészt a hamu sem esett a bőrre. Gyors mozdulatokkal masszírozták az érintett területet. Fájdalomcsillapítás volt a cél, ami ott sikerült is.

A „tibeti méhmérges, gyógynövényes viasz” „fájdalommentes apiterápiára” kész egy új, szépen dobozolt, profi termék, csomagolás, prospektus, betanító orvosok rendszere. Több mint 200 kórházban vezették be. Egy 40 perces kezelés 2980 yüan, ami 120 ezer forint. Sokkal kedvezőbb képet kapunk, ha a repceméz árához hasonlítjuk: ez 17 kilogramm repceméz ára (1 kiló repceméz 176 yüan, azaz 6900 forint).

A konferencia szállodája mellett volt ünnepi, a konferenciához tartozó piac.

A gyógyászati méz kilója 158 yüan (6200 forint), ezt kilósban árulták. Adtak negyedkilóst is, pontosan a negyedéért, 79 yüanért, azaz 1550 forintért. Ennek folyékonysága szemre megfelelő volt, íze is finom. Amikor megkérdeztem a méhészt, hogy miért nevezi gyógyászati méznek, az volt a válasza, hogy mert sokféle gyógynövényről gyűjtötték a mézet. Nem azt mondja, hogy vegyes virágméz. És milyen igaza van: ha végignézzük a növényeket, nagy részük tényleg gyógynövény. A fekete színű méz mézharmat volt, az is finom volt, eltekintve attól, hogy hígnak találtuk.

Úgy tűnt, ami nem alapvető létszükséglet, az nagyon drága (a mi forintunkhoz képest). Az alapdolgok (például metró, alapélelmiszerek) olcsók (a mi árainkhoz képest).

Az utolsó nap reggelén mindenkit kivitt a busz a reptérre, ez 2,5 órás út Wulongból. Nekünk még 8 óra volt hátra az indulásig. Először furcsa volt ez a módszer, jobb lett volna csak később menni a reptérre, de a végén bevált. Egyrészt, amikor kiértünk, 11-kor azonnal le lehetett adni a nagy csomagokat a pultnál. Mivel az egyiket kiválasztották további vizsgálatra, nem kellett izgulnunk, hogy már csak kevés időnk van – idő, az volt bőven. Ránk néztek, látták, hogy nem igazán izgulunk, legyintettek, és vége volt az ellenőrzésnek. A repülőben oda-vissza maszkban ültünk, sokan köhögtek. Kicsit húzós volt a közel 11 órás út, különösen úgy, hogy a kínai légitársaság repülőjén ehetetlen volt az étel.

Körmendy-Rácz János