A földtörténet őrzője

A talaj nemcsak nyersanyag, hanem földtörténeti, geológiai és történelmi emlékek őrzője is. A különböző talajtípusok tulajdonságainak az ismerete is segíti a régészeket és a geológusokat letűnt korok környezeti adottságainak a rekonstrukciójában, ezáltal pedig annak megértését, hogy mi és miért történt egykor.

„Például Lajvérnél a régészekkel együtt értelmeztük a neolitikus kultúrák letelepedéséül szolgáló növényzetet az egykori talajok alapján” – vázolta a talaj egyik különleges funkcióját Michéli Erika.

Talajképződés

Az éghajlat és a talajok elterjedése szorosan összefügg egymással, de az is csak egy a talajképződés összes tényezője közül. A talajképző folyamatok írják le a képződés mikéntjét.

Dokucsajev munkássága alapján öt talajképző tényezőt tartunk számon: talajképző kőzet, domborzat, éghajlat, biológiai tevékenység és idő. Ugyanilyen fontosak a talajképző folyamatok: átalakulás, gazdagodás, lefele vagy felfele irányuló áthalmozódási folyamatok (mállás, humuszosodás, kilúgzás, agyagvándorlás, podzolosodás, sófelhalmozódás, glejesedés, tőzegesedés, cementálódás, duzzadás, talajpusztulás). E folyamatok eltérő típusú talajokat hoznak létre.

Talajtípusok

A települések antropogén talaja erősen bolygatott, lefedés és műtermékek borítják, természetes funkcióit nem képes betölteni: nem köt meg szenet és nedvességet, és csak remélni lehet, hogy jó a vízelvezető képessége. De a legfontosabb funkciója az élelmiszertermelés. Akárcsak Magyarországon, a világon mindenhol általában az egykori füves puszták talajai legalkalmasabbak e célra. Magyarországon is a mezőségi talajoknak van a legnagyobb jelentősége az élelmiszer-termelésben, a szén és a nedvesség megkötésében és tárolásában, valamint a biodiverzitás szempontjából.

A hűvös és csapadékos területeken az agyagbemosódásos erdőtalaj a meghatározó talajtípus. Itt az élelmiszer-termelés kevésbé jellemző, inkább rostnövényeket és energianövényeket termelnek rajtuk. Ennek ellenére jelentős szerepe van a szén- és vízmegkötésben és a biodiverzitás fenntartásában.

Hazánktól távolabb található a nedves-vizenyős gyepek, a sztyeppe mély humuszos talaja (Phaeozems), amik fontos élelmiszer- és takarmány-előállító területté váltak, de még mindig nagy szerepet játszanak a szén- és vízmegkötésben és a biodiverzitás fenntartásában.

Skócia és Írország nedves, hűvös, kontinentális területeinek tőzeges és lápos talajai (Histolos) kevésbé alkalmasak élelmiszer- vagy rostnövény termelésére, de a szénmegkötésben és -tárolásban globális a jelentőségük, mert az általuk megkötött szén nem kerül a légkörbe. Szomorú, hogy még mindig használnak energiatermelésre tőzeget.

A boreális (szubarktikus) erdők savanyú podzoljai kevéssé alkalmasak élelmiszer-termelésre. A szén és a víz megkötése miatt, valamint a rost- és energiatermelésben és a biodiverzitásban betöltött szerepük miatt fontosak.

A poláris éghajlaton található fagy által gyúrt talajok (Cryosols) nagy területein csak kis állatállományokat lehet tartani, azokat is nomád körülmények között, de szintén fontosak a szénmegkötés és a biodiverzitás szempontjából. Hasonlóak az Afrikában – például Namíbiában – található sivatagi és félszáraz legelők (Regosols talajok), ahol a legelők állateltartó képessége kicsi, de a hústermelés és a biodiverzitás szempontjából mégis fontosak.

Afrikában nagyon termékeny talajok is vannak, ilyenek a szubtrópusi erdőkertek talajai (Nitisols), ahol műtrágya nélkül, természetes körülmények között lehet élelmiszert termelni. Természetesen a szén és a víz megkötésében és a biodiverzitás megtartásában is óriási jelentőségük van.

A nomád állattartáson kívül másféle élelmiszertermelésre nem alkalmasak, még a szén- és a vízmegkötésük mértéke is csekély.

Az emberiség bölcsője, a Kelet-afrikai-árok eltemetett karbonátos talajai pedig leginkább az emberiség emlékeinek a megőrzése miatt fontosak, bár némi szenet is tárolnak. Tanulságos, hogy egykor itt is nagy szervesanyag-tartalmú nedves talaj volt, ez az úgynevezett „living floor” tette lehetővé elődeink kifejlődését.

A Földön kívül

Az utóbbi mintegy 2 millió évben rengeteget változott a Föld. „Ezek a természetes változások, a kíváncsiság és a fejlődésünk segítette hozzá az emberiséget, hogy akár a saját bolygónkon kívüli területekre merészkedjünk” – fogalmazott Michéli Erika amikor rátért arra, hogy a Hold szürke és száraz, sivatagi felszínét kizárólag fizikai mállással jellemezhető talajok (Astrosols) borítják, és hogy a földi talajfunkciók megteremtésére még sokáig nincs esély. A Mars felszínéről is egyre többet tudunk. Tudjuk, hogy rengeteg vasásvány található rajta, és hogy vélhetően egykori folyók halmoztak át rajta egyes rétegeket. A vörös bolygó is szóba jöhet nyersanyag-lelőhelyként, de a talaj földi funkciónak a megteremtése ott is rengeteg időbe telne.

Ezzel kapcsolatban Didier Queloz Nobel-díjas asztrofizikust idézte a professzor, aki szerint már a XXI. században választ kaphatunk a kérdésre, hogy van-e élet az exobolygókon.

– mondta végül Michéli Erika.

Hadd tegyük hozzá, hogy a „föld” nem véletlenül a talaj szinonimája.