0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. február 25.

Talajok közelben és távolban

Ha vannak is Föld típusú bolygók a Naprendszeren kívül, az élet- és a talajfunkciók megteremtésére rajtuk még sokat kell várni, jó ideig a Föld marad az otthonunk. Vagyis mindent meg kell tennünk a talaj védelme érdekében.

Nagy valószínűséggel még ebben az évszázadban megválaszoljuk a kérdést, hogy van-e élet az exobolygókon. Az viszont már biztos, hogyha vannak is Föld típusú bolygók a Naprendszeren kívül, az élet- és a talajfunkciók megteremtésére rajtuk még sokat kell várni, jó ideig a Föld marad az otthonunk, hangzott el a Magyar Tudomány Ünnepe egyik novemberi előadásán. Vagyis mindent meg kell tennünk a talaj védelme érdekében, mert még sokáig a talaj általános állapota és funkciói határozzák meg az emberi életet, földi jövőnket.

Novemberben szervezték meg huszadszor a Magyar Tudomány Ünnepének rendezvénysorozatát. Az érdekesnél érdekesebb programok egyikét, a Talajok közelben és távolban című előadást Michéli Erika, az MTA levelező tagja, a MATE tanszékvezető egyetemi tanára tartotta.

A professzor a talaj élelmiszer-előállításban betöltött szerepén kívül a többi környezeti funkcióját és azok jelentőségét mutatta be, illetve hogy a fő talajtípusok különbségei hogyan befolyásolják a talaj különböző funkcióinak az ellátását. Az áttekintést az előadás helyszínének talaj­adottságaival kezdte, a Kárpát-medencéével és Európáéval folytatta, és a Földön kívülre is kiterjeszttette.

December 5-én minden évben a talajra szegezzük a tekintetünket. A Talaj Világnapja az egészséges talaj fontosságára hívja fel a figyelmet világszerte, hogy népszerűsítse a talajkészletekkel való fenntartható gazdálkodást. Az idei világnap címe: „Talaj és víz, az élet forrása”, vagyis a talaj és a víz fontosságára és szoros kapcsolatára hívja fel a figyelmet, hogy ezt figyelembe véve egyszerre fenntartható és ellenálló agrár-élelmiszeripari rendszert tudjunk létrehozni. Az élelmiszerek több mint 95 százaléka e két közegből származik.

A talaj és a víz az élelmiszertermelés, az ökoszisztémák és az emberi jólét alapjai.

A talaj és a benne található víz létfontos­ságúak a növények tápanyagfelvételéhez, a mezőgazdasági rendszerek alapját alkotják. Csakhogy az emberi tevékenység, és az éghajlatváltozás következtében a talaj sokat degradálódott, ami az emberiség számára elérhető vízkészletre is kihat. Az erózió felborítja a természetes egyensúlyt, csökkenti a víz beszivárgását és elérhetőségét a különböző élő szerveztek számára. A talajgazdálkodás fenntartható gyakorlatával – például a talaj szervesanyag-utánpótlása, minimális művelése, vetésforgó és takarónövényzet alkalmazása – javítani tudjuk a talaj egészségét, megfékezhetjük az eróziót és a környezetszennyezést és növelhetjük a talajba beszivárgó és ott tárolt víz mennyiségét.

Amellett ez a gyakorlat megőrzi a talaj biológiai sokféleségét, javítja a talaj termékenységét és a lehető legtöbb a szén-dioxid megkötését teszi lehetővé a talajban, amik mind hozzájárulnak az éghajlatváltozás lassításához.

 

Élő reaktor

A talaj leggyakrabban emlegetett funkció­ja, hogy élőhelyül szolgál és tápanyagot szolgáltat a növényeknek, a termesztett növényeknek is. De arról már ritkábban esik szó, hogy mekkora területen nyújtja ezt a szolgáltatást, kezdte az előadást a professzor. A Föld felszínének kevesebb, mint 30 százaléka szárazföld, és annak is csak körülbelül 70 százaléka lakható.

A lakható terület kevesebb, mint 50 százalékán folytatunk ilyen vagy olyan mezőgazdasági termelést, és ennek kevesebb, mint 25 százalékán tudunk növényt termeszteni.

Vagyis a mezőgazdasági terület túlnyomó része alkalmatlan növénytermesztésre, csak állattartásra használható, ismertette a kevésbé köztudott arányokat Michéli Erika.

Hasonlóan megdöbbentő adat volt, hogy amikor az emberiség elkezdett letelepedni és földet művelni (settled agriculture), még csak 10-20 millió ember élt az egész Földön. Most 8 milliárdan vagyunk. A népesség növekedése ugyan lassul, ennek ellenére 2050-re várhatóan 9 milliárd lesz a Föld lakossága. Márpedig új területeket nagy valószínűséggel nem tudunk művelésbe vonni, pedig a népességgel együtt a húsfogyasztás, ezáltal a takarmányigény is megduplázódhat.

„Ez óriási terhet jelent a mezőgazdasági talajokra, mert napjainkban a termékenység fenntartása – sőt, inkább növelése – az agrárium egyik fő célja” – jelentette ki az előadó.

A talajról beszélve a biológiai sokféleségről sem feledkezhetünk meg, hiszen megszámlálhatatlanul sok szervezet élőhelye. A talaj egy élő „reaktor”, és ezek az élőlények óriási szerepet játszanak a talajképződésben: a talajt alkotó kőzetek aprózódásában, a szerves anyagok bontásában, az összekeverésükben, a vegyületek szintetizálásában, vagyis mindazokban a „mérnöki” tevékenységekben, amelyek a talaj szerkezetét és vízgazdálkodási tulajdonságait kialakítják.

A talaj páratlanul gazdag fajösszetételű bioszféra: a Földön élő összes faj negyedének, sőt, egyes források szerint a felének a talaj az élőhelye. Egy kanálnyi egészséges talajban több élőlény található, mint ahány ember él a Földön.

Megköti a szenet

A talaj fontos funkciója, hogy szerves és szervetlen formában egyaránt sok szenet köt meg. Kevéssé ismert tény, hogy a talaj többször annyi szenet őriz, mint amennyi a légkör széntartalma és a Föld összes bio­masszája – együttvéve. Amikor felmerül, hogy a szén-dioxidot kivonjuk a légkörből, többnyire a növényi biomasszáról, a fotoszintézisről van szó. Ez fontos, azonban labilis módja a szén tárolásának. A humuszosodás során, vagyis a növényi biomassza lebontása és stabil szerves vegyületekké alakítása során hosszú távú, akár több ezer éves megkötésről van szó.

„A talaj tehát nemcsak a legnagyobb szárazföldi CO2-tározó, hanem a növény-légkör-talaj dinamikában egy leginkább befolyásolható szárazföldi széntározó” – hangsúlyozta az előadó.

A humuszosodás és ezáltal a CO2-megkötés mértéke az éghajlati tényezőkön kívül azon múlik, hogy az adott területen milyen biomassza van. Nagy különbség van a fás és a gyepes vegetáció között például a tekintetben, hogy milyen éves eloszlásban és mennyiségben áll rendelkezésre lebontandó szerves anyag. Gyepes vegetáció esetén szinte a biomassza teljes tömege humuszosodik, ráadásul a kétharmada eleve a felszín alatt található, vagyis könnyen bomlik. Erdős vegetáció esetén szinte csak az avar jelenti a biomasszát, ami a terület biomasszájának alig 1 százaléka, az is a felszínen gyűlik össze. Ahhoz, hogy az avar humuszosodjon, sokféle szervezetnek – az említett „talajreaktort” alkotó szervezetek – közös munkájára van szükség, ami jóval nehézkesebb és lassabb folyamat, mint amire a gyep biomasszájának a lebontásához szükség van.

Víztárolás

A talaj nedvességet tárol és szolgáltat.

A Föld édesvízkészletének a kétharmada továbbra is jég, de gyakorlatilag az egyharmadát a talaj tárolja.

Azért gyakorlatilag, mert a talaj több vizet tárol, mint amennyi a Föld összes folyójában és tavaiban található.

Michéli Erika: a különböző típusú talajok
eltérő mértékben képesek betölteni a tőlük
elvárt funkciókat. Fotó: MTA

Természetes környezetben a felszínre hulló csapadék körülbelül 65 százaléka a talajba szivárog, mesterséges környezetben viszont a beszivárgás és a tárolás is változik. Az érzékeny folyamatot az urbanizációval járó mesterséges talajborítás és a mezőgazdaság okozta talajtömörödés alapjaiban megváltoztatja. Ha a csapadék nem tud beszivárogni a talajba, ott óriási gondot okozhat a felszínen összegyűlve, például az urbanizált területeken.

A mezőgazdaságban pedig nemcsak belvízként okoz problémát, hanem hogyha nem tud beszivárogni a talajba, akkor nem tudjuk tárolni.

„Minden csepp nedvességet be kell szivárogtatnunk, hiszen a globális vízkészletben a talajban őrzött nedvesség összességében a helyi beszivárgásoktól függ”

– nyomatékosította Michéli Erika az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás egyik legfontosabb eszközét.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: