A vadászható vadfajok településeken történő megjelenése egyfelől a táguló agglomerációnak, ezáltal a vad élőhelycsökkenésének köszönhető. Másfelől egyes fajoknak, mint a nyestnek, rókának vagy a vaddisznónak rendkívüli az alkalmazkodóképessége, emiatt lakott területen is megtalálják a számukra megfelelő életfeltételeket.
Különösen igaz ez a települések azon kertvárosi ingatlanjaira, amelyek nem műveltek, hanem gondozatlanok, gyomos-bozótosak, már-már visszaerdősültek. Itt a vad könnyen talál búvóhelyet és megfelelő táplálékot is, ha mégsem, akkor szomszédos kerteket látogatja meg, némi lehullott gyümölcs vagy zöldség reményében.

Területhasználatot vizsgáló kutatások bizonyították, hogy vaddisznóéknál egyes egyedek egész életüket a belterületen töltik. Magyarán nem a vadászterületről váltanak be a lakott területre, hanem városlakó, domesztikálódott sertevadról van szó.
A probléma jó ideje kezelés alatt áll, de érdemi megoldás egyelőre nem született. Marad a helyi lakosok bevonása és aktív közreműködése, hogy az elhanyagolt belterületi ingatlanokat, a vad számára táplálkozó- és búvóhelyeket biztosító területeket az érintettek felszámolják, és ha nincs kerítés, akkor bekerítsék, a meglévőt pedig karbantartsák!
A kommunális és zöld hulladék zárt elhelyezésével, róka, nyest esetében a baromfi éjjeli zártan tartásával. Ezen kívül védekezhetünk kémiai vadriasztó szerekkel is (granulátumok, paszták), illetve a vad számára zavaró hanghullámokat, fényhatásokat kiadó eszközök kihelyezésével.

A felsorolt tanácsok hosszútávon biztosíthatják a vad és ember közötti konfliktusok csökkenését, a zavartalan kertművelést, az élhetőbb környezetet.