Takarékos üzemmód a természetben
A nehéz életkörülmények között a természet különféle módszerekkel segíti ki az élőlényeket.
Viszont ennek fenntartása igencsak költséges, mivel rengeteg „tüzelőanyagot” igényel.
Éppen ezért kaptak egy különleges képességet, kikapcsolhatják magukat egy rövidebb időre, ha a táplálékhiány vagy az alacsony hőmérséklet miatt túl sok energiát igényelne a test üzemben tartása. A torpor állapotában az élettani folyamatok (légzés, szívműködés, anyagcsere) minimálisra csökkennek és a hőmérséklet is jelentősen visszaesik. Ez többnyire csak egy-egy nappalra vagy éjszakára szól, az állat életritmusának megfelelően. Mint ahogyan azt például a téli estifecskék, a kolibrik, a jégmadarak és különféle baglyok esetében tapasztalhatjuk. És most jön az érdekes rész. A hibernáció lényegében egy sor, több napig tartó torpor-lánc.
Felkészülés
A sünök ezért keresik fel a gyümölcsösöket, hogy a földre hullott, cukorban gazdag gyümölcsökkel degeszre tömjék magukat. Rendkívül fontos ez számukra, mert abból tudnak tetemes mennyiségű zsírt képezni, ami majd biztosítja az energiát télen, mikor nem tudnak táplálkozni. És a felhalmozott zsírréteg azon túl, hogy nélkülözhetetlen raktár, hőtermelésre is hivatott. A sünök testtömegének minimálisan el kell érnie az 500 g-ot, hogy nyugodtan álomra hajthassák a fejüket. A késői születésű csemeték számára ez gyakorlatilag lehetetlen, és még az időben születetteknek sem mindig könnyű teljesíteni ezt a követelményt.
Lelassulva
A hibernáció egy komplex folyamat, mely elég drámai módon fejti ki hatását a főbb élettevékenységek mentén. Például: a sünök testhőmérséklete nagyjából a környezetük hőmérsékletéhez igazodik, anyagcseréjük az aktív állapotban levőnek 1,5-2%-a, szívverésük 110-150 ütés/percről 5-70 ütés/perc közé csökken. Ezek a változások rendkívül fontosak ahhoz, hogy alacsonyan tartsák a test fogyasztását.
Mit csinálnak a szünetekben?
A „kiolvadás” is nagyon energiaigényes folyamat, ezért nagyon lényeges, hogy előzőleg jól fel tudjanak tankolni, és legyen bőségesen zsírtartalékuk. Különösen kedvező időjárási feltételek esetén némelyik elhagyhatja búvóhelyét, hogy táplálék után nézzen, esetleg átköltözzön. Ez utóbbi viselkedés inkább a könnyebb súlyúakra jellemző. Ők hajlandók nagyobb kockázatot is vállalni, és kénytelenek is, mert korgó gyomruk kiűzi őket a védelemből. De sajnos még egy enyhe téli napon is csekély az esély arra, hogy túl sok fogukra valót találjanak odakint. Hacsak nem találkoznak olyan emberrel, aki megszánja őket.
Hogyan segíthetünk?
Egész évben rengeteg veszély les rájuk, és számtalan nehézséggel kell megküzdeniük, ezért ha módunk van rá, könnyítsük meg az életüket: kínáljunk nekik egy kis tiszta vizet és ennivalót, esetleg helyezzünk ki vízhatlan sünlakot védett, nyugodt helyre, hátha éppen erre lesz szüksége szúrós barátunknak. Aki késő ősszel picurka, a tél során melegebb időszakokban, vagy kora tavasszal ijesztően soványka, beesett oldalú sünit lát, juttassa el állatmenhelyre, mert valószínűleg olyan állapotban nem bírja túlélni a telet. Ha jó húsban levő, de éhesnek látszó sünivel találkozunk, elegendő lehet, ha megkínáljuk egy kis tejmentes macskaeledellel vagy apró szemcseméretű kutyaeledellel, de semmiképpen se tejjel.
A hibernálás egy különleges technika, amely segít egyes állatoknak átvészelni a hideg, táplálékban szegény időszakokat. Számukra életmentő. Olyan, mint egy mély és pihentető alvás, de mégsem az. A hibernáló állatok csupán hosszabb- rövidebb időszakokat töltenek összegömbölyödve és hortyogva. Közben pedig néha éberen kuksolnak és talán már a tavaszról álmodoznak. Próbáljunk együttérzőbbek lenni irántuk, hiszen egyáltalán nem könnyű számukra sem a felkészülés, sem pedig az, hogy biztonságos, száraz kuckót találjanak maguknak télre.
