Röviden bemutatom Chile méhészetét. Nehéz lesz, hiszen – különösen magyar szemmel – elképzelhetetlenül nagy országról beszélünk, és ami még fokozza a helyzetet, egyedülálló területi elrendezése van, különleges az ország alakja. Gondoljunk csak bele: „mindössze” nyolcszor nagyobb ország, mint Magyarország, de észak–déli irányban 4300 kilométer hosszú. Már csak egy osztás a képzeletbeli matematikai egyenletben, és megkapjuk, hogy Chile területének átlagos szélessége mindösszesen 170 kilométer. Térjünk vissza az ország hosszára: képzeljünk el egy olyan országot Európában, amely Svédország közepétől kezdődik, és eltart egészen Afrika északi partjáig, mondjuk, Tuniszig. Közben az egyik szélét egy óceán mossa (Csendes-óceán), a másikat pedig egy magashegység határolja (Andok). Európai ésszel ez szinte elképzelhetetlen.
Így érthető, hogy teljesen értelmetlen, sőt lehetetlen arról írnom, hogyan méhészkednek az országban. Ahány mikroklíma, amilyen tengerszint feletti magasságban van a méhészet, annyiféle technológia létezik. Egy dolog azonos: mindenki 10 keretes Langstroth kaptárakkal és keretmérettel dolgozik. Ez általában Dél-Amerika minden országára igaz. Földjeinket főleg a spanyolok hódították meg (pontosabban igázták le és fosztották ki az őslakosokat), de a méhészeti ágazatot az Egyesült Államokban kialakult rendszer „hódította” meg. Az ország nagy részében a négy évszak a jellemző – most, szeptemberben, az Apimondia ideje alatt, itt tél van még, pontosabban annak a vége. Októberben indul a tavasz.
Magyar az Apimondia legfelső vezetésében
Az Apimondia történetében első alkalommal magyar szakember került be az elnökségbe. Történt ugyanis, hogy az Apiterápia Tudományos Állandó Bizottságának elnöki tisztjét ellátó dr. Cristina Mateescu nem jelöltette újra magát. A bizottság élére két jelölés érkezett: dr. Stefan Stangaciu, sokak által ismert román oktató, kutató szakember és dr. Körmendy-Rácz János, a Magyar Apiterápiás Társaság elnöke személyében. A meghallgatások, bemutatkozások, a szakmai munka ismertetése után az Apimondia közgyűlése a magyar szakembert választotta meg az említett bizottság elnökének. |
A méhészeti világszervezet minden második kongresszusán választja meg az úgynevezett állandó bizottságok elnökeit. A hét bizottsági elnök, az Apimondia elnöke és annak helyettese, valamint a főtitkára alkotja a 10 fős elnökséget.Éppen az Egyesült Államokból átvett eszközrendszernek köszönhető, hogy bár az ország méretéhez és lakosságának számához (20 millió fő) képest nem túl sokan, nagyjából 10 ezren tartanak méhet, de az egy méhészre eső méhcsaládszám magas, 150 körül alakul, vagyis az országban összesen másfél millió méhcsalád van.
Két éve a világ mézexportőrei között mindössze a 35. helyezett volt Chile. Mézexportunk jelentőségét, illetve jelentéktelenségét mutatja az is, hogy a méz a chilei exportstatisztikában csupán a 196. legfontosabb termék. Az Andok hegyláncnak köszönhetően nincs az országban afrikanizált méh, nem tudtak ezek az egyébként rendkívül szívós, ellenálló méhek átjönni a magas hegységen. Sőt, igen híresek a chilei fajtatiszta vonalak, hiszen megszámlálhatatlanul sok szigettel rendelkezünk, amelyek legtöbbjén igen fejlett méhtenyésztés folyik. Az ország leghíresebb anyanevelői szinte kivétel nélkül szigeten tevékenykednek. Két fő méhtulajdonságot emelnék ki a tenyésztésben, amire szinte kivétel nélkül minden tenyésztő szelektál: nyugodtság (mind a lépen ülés, mind a szelídség) és szorgalom (aktivitás, kora reggeltől késő estig folyó nektárgyűjtés). Fontos megemlítenem, hogy az ország középső részén jelentős árbevételre tesznek szert a méhészek a több százezer hektárnyi gyümölcsös (barack, megy, cseresznye, szilva) megporzásával. Méhcsaládonként 10 ezer forintnak megfelelő összeget kapnak. (Folytatjuk)
Sanches Szilvia
