0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 17.

Fenntartható méhészkedés a déli féltekén

Elfogult leszek. Ezt válaszoltam, amikor felkértek, hogy írjak a 48. Apimondia Kongresszusról. Hiszen nehéz bármi elmarasztalót, rosszat írni olyasmiről, amit annyira vár az ember, amit annyira kíván.

Nekünk, chilei méhészeknek ilyen volt a nemrég véget ért kongresszus. A teljesség igénye nélkül – és persze elfogultan – számolok be a világ méhészeinek kétévente megrendezett, idén szeptember 4–8. között Santiago de Chilében lezajlott seregszemléjéről.

Magamról annyit, hogy 26 éve élek Chilében, az Apimondia helyszínétől, a fővárostól északra, mintegy 600 kilométerre lakom, Ovalle településen. Nem kívánom untatni a Méhészet szaklap olvasóit azzal, hogy kerültem ide, miért élek Dél-Amerika eme országában, annyi

a lényeg, hogy férjem 50 családos hobbiméhész, így jutottam el az Apimondia Kongresszusra, így van némi közöm a méhészethez.

Azzal kezdtem írásomat, hogy elfogult vagyok. Ez érthető, hiszen minden chilei méhésznek, legyen kicsi vagy nagy állománnyal méhészkedő, legyen módosabb vagy szegény, éljen az Atacama-sivataghoz közel vagy Tűzföldön – ünnep volt a világ méhészeit vendégül látni.

Boldogok voltunk, hogy a világ közel 100 országából érkező méhészekkel kezet rázhatunk, beszélgethetünk, még akkor is, ha néha utóbbi csak mutogatásból állt. Higgyék el, ebben a néhány napban a chilei méhészek elfelejtették minden bajukat.

Pedig abból van bőven, legalább annyi, mint a magyaroknak. Azért írom ezt le, mert láttam az Országos Magyar Méhészeti Egyesület standját, szeretnének Önök is Apimondia Kongresszust rendezni. Tavaly nem sikerült Törökországban elnyerni a rendezés jogát, remélem, két év múlva Amszterdamban sikerülni fog. Óriási dolog egy méhésznek, ha a hazájában részt vehet egy ilyen nagyszabású rendezvényen. Szeretnék egy fontos üzenetet átadni: mindenképpen tartsák fenn pályázatukat, mégpedig hasonló feltételekkel, mint eddig. Mire is gondolok? Méhészegyesületi elnökünk, MISAEL CUEVAS BRAVO egy csoportos beszélgetés során elmondta, hogy az Apimondia közgyűlésén, amikor a szervezet költségvetéséről volt szó, JEFF PETTIS elnök kifejtette, hogy mivel a legnagyobb bevételi forrás a kongresszusok megtartásából származik, korántsem mindegy, hogy melyik ország szervezheti meg az eseményt. Példának hozta fel, hogy tavaly annak ellenére győzött Dánia, hogy a magyar pályázat tartalmazta: a kongresszus helyszínéül szolgáló Hungexpo bérlési díját átvállalja a magyar kormány. Vagyis ez az összeg bent maradt volna a büdzsében, ezáltal növelte volna a rendezvény nyereségét. Dániában drága minden, nem beszélve a helyszín bérleti díjáról, így sokkal kevesebb bevétele fog származni az Apimondiának a dániai rendezésből. Ha egyáltalán lesz bármennyi nyereség.

Apimondia egyperces

Zbigniew Koltowski (Lengyelország): Sokkal jobb évünk lett, mint tavaly, de főleg a nagy méhészeknek óriási gondot jelent eladni a mézet. Akik megvennék, a mézkiszerelők, azt mondják, nekik is sok mézük van a raktárban, ráadásul drágán vették meg, legalábbis drágábban, mint amennyiért most tudnának mézet venni. Ők is tanácstalanok. Sokat esett a mézár egy év alatt, a repce- és a virágméz ára 10 zloty (kb. 830 forint). Ez a termelési költségeinket sem fedezi. Tetszik a Kongresszus, sok érdekes előadás van, igaz, hogy kicsi a kiállítás, kevés a kiállító, de ez érthető, hiszen a mi szemszögünkből a „világ végén” vagyunk. Büszke vagyok, hogy az Apiexpón az egyik legnagyobb területű stand egy lengyel cégé…

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: