Erről beszélgettünk Demeter Zoltánnal, a K&H Agrárüzletágának vezetőjével a Magyar Mezőgazdaság podcastjében.
Míg az MBH AgrárTrend Indexe szerint a harmadik negyedévben tovább javultak a magyar élelmiszergazdaság kilátásai, és legutóbb 2021 végén jellemezte ekkora bizakodás az ágazatot, a K&H kkv bizalmi indexe ugyanebben az időszakban nagyot esett, sőt, a mezőgazdasági és a kereskedelmi cégek várakozásai romlottak leginkább. Most akkor derű- vagy ellenkezőleg, borúlátó az ágazat? – kérdeztük a szakembert.
Mint mondta, nem ismeri pontosan az MBH háttérkalkulációját, de tudomása szerint nemcsak ügyfelek, hanem szakértők és banki elemzők véleményét is megjeleníti, míg a K&H agrárindexe kizárólag agrár vállalkozásoktól származó információkon alapul, kétmilliárd forintos árbevételig.
„A szeptemberi állapotfelmérés azt mutatta, hogy az érintettek borúlátók, de konferenciákon járva és az ügyfelekkel beszélgetve is ez a benyomásom – mondta. Kívánom, hogy úgy alakuljanak a gazdasági környezet makro- és mikropályái, hogy pozitív irányba változzanak ezek a várakozások!”
Nagyon sok a kiszámíthatatlanság a világban, nemcsak gazdaságilag, hanem politikai, társadalmi szinten. Emiatt is érdekes, hogy egy tapasztalt agrárfinanszírozási szakember inkább optimistán vagy inkább pesszimistán gondol-e az előttünk álló évre.
„Ha visszatekintek ’22-re és ’23-ra, akkor ’24-gyel kapcsolatban már bizakodóbb vagyok. Úgy gondolom, hogy sok tekintetben elindulhat egyfajta konszolidáció és normalizálódás. Ilyen lehet a kamatszint, hiszen az infláció októberre már egyszámjegyűre csökkent, és az alacsonyabb kamatok mellett a volatilitás mérséklődésére is számítok, amely minden szereplő számára – legyen bank vagy gazdálkodó – a legveszélyesebb dolog. Az árak, árfolyamok hektikussága ugyanis teljesen kiszámíthatatlanná teszi a jövőt.”
Hozzátette: a kívánt stabilizáció a geopolitikai helyzet megszilárdulásával, az infláció csökkenésével, a forintárfolyam konszolidációjával valósulhat meg. Az energiaárak láthatóan stabilizálódnak. Bár még mindig nagyokat – pár napon belül 30-40 százalékot is – ugranak, de ezek már jóval kisebb kilengések, mint tavaly, amikor több 100 százalékot mozdultak.
Mit gondol arról a teljesen új világról, amit nemcsak Ukrajna várható uniós integrációja, hanem azok a zöld elvárások is jellemeznek, amelyek sokak szerint a mezőgazdasági termelés csökkentésére irányulnak? Úgy véli, az európai uniós fenntarthatóság témájához sok érzelem társul, de amit biztosan mondani lehet róla, az a „tiszta és világos” cél, hogy az EU 2050-re elérje a karbonsemlegességet. Ez pedig nemcsak az agrárágazatra, hanem minden szektorra – az energiaiparra, a szállítmányozásra is – nagyon komolyan hat.
Hogy mennyire fontos az EU-nak a mezőgazdaság, azt tényszerűen kifejezik bizonyos számok. A 2023-27-es támogatási ciklus teljes költségvetéséből, 1643 milliárd euróból nagyjából 387 milliárd euró jut a mezőgazdaságnak, amely a teljes támogatáscsomag közel negyede. „Komoly arány, és mivel láttuk, mi történhet a geopolitikában és a nemzetközi kereskedelemben, véleményem szerint a magas minőségű élelmezésbiztonság továbbra is fontos kérdés marad az Unióban. A fenntarthatósági célt azonban minden áron szeretnék elérni, és úgy tűnik, a támogatások összegszerűsége alapján erre komoly pénzeket szánnak.”
