0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 16.

S. Töttő Rita: Gyűrűző kezek

„Az életet szeretem fotózni. Legyen szó emberről, társadalmi helyzetről vagy természetről, azt keresem, amitől a képem élettel telivé válik. Bő két évtizede kezdtem el írni egy napilapnál, ám a fotózás már előtte is érdekelt.”

„Újságíróként bepillanthattam egy budapesti fotós iskola műhelymunkáiba, majd szemtanúja lehettem a fotózás óriási átalakulásának. A sötét szoba papírképeinek fekete-fehér világát felváltotta a digitalizáció. A tükörreflexes gépek elterjedésével pedig – azt hittük akkor – sztrádára kerültünk a napilapos közéletben. Az írás mellett később képzett fotós lettem, és mindenféle élethelyzetben kipróbálhattam magam. Egyik kedvencem azonban ma is a természetfotózás. Azon belül is az, ami valamilyen módon kapcsolódik az emberhez.

Szeretem a lovász környezetében vágtázó lovakat, a gyűrűzés után az emberi kézben megpihenő madárkákat, a kutyák rohamát a dicsőségért, a kiskertek ember alkotta színes világát.

Bárhogyan és bárhol is ér az élet, akár nagy kulturális eseményen vagy éjszaka a természetben, mindenhol a történetet keresem, ami fotókkal is elmesélhető.

Fotó: S. Töttő Rita

Ez a fotó egy rendkívül izgalmas éjszakán készült. Egy nyári estén denevérhálózással egybekötött fajmeghatározásra indultak a szakemberek, és én is velük tarthattam. Életre szóló élmény, fotózás szempontjából pedig nagy kihívás volt, hiszen a teljes sötétségben a fejlámpák erős fénye, az éles fény-árnyék kontrasztja sok lehetőséget tartogatott, ám nehezen lehetett az apró részletekkel játszani, a kiégés vagy a sötétbe bukás veszélye egyaránt fennállt. Ezen a fotón is feltűnik az általam nagyra tartott ember-állat kapcsolat, látszik, ahogy az erős kezek csokrában küzd egy apró denevér. Nem tudhatta ugyanis, hogy ezek a kezek nem bántják, sőt, a védelmét, továbbélésének esélyét adják meg neki.”

Forrás: A Mi Erdőnk

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: