0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 24.

Fenntartható méhészkedés a déli féltekén 2.

Chilében élek, a férjem méhészkedik, így nagy örömmel vettem részt a „második hazámban” megrendezett Apimondia-kongresszuson. Első hazám még mindig Magyarország. Írásom első részében jeleztem, hogy vegyék figyelembe: elfogultan írok. Vagy mégsem?
Illusztráció (Forrás: pixabay)

Miután bemutattam Chile méhészetét a szaklap előző számában megjelent írásomban, most röviden felsorolom néhány szubjektív véleményemet – nem elfogultan. Sokat gondolkoztam, hogy chilei méhészként illik-e leírnom azt, ami nem tetszett. Igen, már csak azért is, mert önök, magyar méhészek is szeretnének 1983 után még egy alkalommal kongresszust szervezni Budapesten, így hátha hasznos lesz kritikám.

Kezdem azzal, hogy felháborítónak tartottam azt, amikor az Apiexpóról kijövet megmotoztak. Engem is, de minden külföldi vendéget is. Az agrárminisztérium emberei tették ezt, arra hivatkozva, hogy nem kerülhet ki semmilyen import méhészeti termék a kiállítás helyszínéről. De már elnézést, amit nem értek: hogy került be oda? Miért nem a reptéren vagy az Apimondiára bejövet ellenőrizték ezt? De egyébként is, mi értelme van?

Ha ennyire félnek egy 10 grammos ajándék magyar akácméztől vagy 5 gramm brazil propoliszmintától, akkor minek kellett méhészeti világkongresszust szervezni? Túllihegése volt ez a szabályoknak, és kellemetlenül éreztem magam, mint házigazda méhész.

És persze láttam, hogy nem tetszik egyik külföldi vendégnek sem.

A másik dolog, hogy többen érdeklődtek nálam, főleg azok, akik már több Apimondián jártak, hogy hol van a szabadtéri bemutató. Mindig szoktak darukat, emelőszerkezeteket, teherautókat, kaptárakat, vándorlással összefüggő jellegzetes helyi eszközöket bemutatni, amit nagyon szeretnek nézegetni a méhészek. Nos, ilyen nem volt. Nem tudom, miért nem. De úgyszintén hiányzott egy olyan központi hely, ahol a vendégek fényképezkedhettek volna, egy szép háttérrel, egy nagy „Apimondia” felirattal – ezt is többen hiányolták. De nem volt olyan póló, pulóver, dzseki, ajándéktárgy sem (például érme, bélyeg stb.), amit sok rendszeres Apimondia-látogató gyűjt.

Ismét elfogult leszek, és nem sorolom tovább a hiányosságokat. Csak még egy utolsó, számomra érthetetlen dolog: miért csak egy-egy napra tették ki a posztereket, ágazatunk tudományos értekezéseinek összefoglalóit? Miért nem lehetett ott hagyni mindet, minden napra?

Ha már megemlítettem a posztereket, írok róluk bővebben. Több mint 400 poszter lett meghirdetve. Sajnos voltak olyan szerzők, akik két posztert is meghirdettek, a helyszínen sétáltak, azaz ott voltak, de a saját munkáikat mégsem függesztették ki. Magam részéről ezt nem tartom korrektnek. Már csak azért sem, mert a posztereket előre meghirdették. Ad absurdum, de miért nem lehetne, hogy valaki ezért a poszterért utazott el Chilébe, és ott a szerző nem teljesíti az ígéretét. Nem vízumügy, nem repülőjárat-késés volt az oka. Ott volt, csak nem ragasztotta fel a falra a posztert, a felület fehéren árválkodott. Így is hatalmas volt a mennyiség, de mint korábban írtam, mindössze két nap két órájában lehetett kérdezni. Erősen kellett válogatnia az érdeklődőnek, hogy néhány kérdést fel tudjon tenni a szerzőnek.

Nézzünk néhány érdekes, tanulságos posztert. A neonikotionidok méhekre gyakorolt káros hatását ismét több tudományos munkával bizonyították.

A neonikotinoid gátolja a méheket a tanulásban. Az imidakloprid kis mennyiségű, nem halálos adagjának hatását vizsgálta egy biokémikus csoport Brazíliában. Kimutatták, hogy 48 órás időtartam is elegendő volt arra, hogy a méh középbelében szövettani szinten változást és kromatinkoncentrációt okozzon, ami valószínűsíthetően géninaktiválódással jár együtt.

Apimondia egyperces

Dich Trung Dang vagyok, Vietnámból érkeztem. Hazámban körülbelül 1 millióan méhészkednek, azaz minden századik lakosnak vannak méhei. Népszerű a méhtartás, mert sokan napi szinten fogyasztják a méhészeti termékeket, a méztől a herelárvákig mindent. Nem tudom a méh­családok számát, de azt igen, hogy évente nagyjából 50 ezer tonna mézet exportálunk. Tévhit az, hogy Kínából is jön be méz – miért jönne, sokat termelünk magunk is. A mézet főleg az USA-ba és Japánba adjuk el, de sok viaszt is értékesítünk, főleg Németországba. Jelentősebb fajtamézeink: licsi, valódi trópusi akác, longána és a gumifa. Körülbelül 300 méhcsalád tartásából már szépen meg lehet élni Vietnámban.

 

Több poszter foglalkozott a fullánktalan méhekkel. Egyik fiatal kutatónő méhsejteket jelölt meg (trükkösen), majd azt nézte, hogy reggel, illetve este nyitva van-e a sejt. A sejteket a méhei időnként bezárták, majd kinyitották. A megfigyelés érdekes, de következtetést nem tudott levonni a megfigyelésekből.

A mézhamisítás is felkapott téma volt. Egy drága eljárást, a Raman-spektroszkópiát alkalmazva kívánja egy chilei kutatócsoport kiszűrni a hamisítást.

Ehhez az alábbi módszert választotta: fogott egy mézet, és fogta ugyanezen mézet – amibe szőlő-, illetve gyümölcscukor-, keményítőszörpöt és egy keverék szirupot kevert. A labor eredményeit aztán többlépcsős matematikai elemzésnek vetette alá, amivel 90 százalék felett meg tudta mondani, hogy volt-e valamilyen hozzákeverés. A módszer hátránya, hogy sok valódi mintát kell gyűjteni, azokat analizálni, hogy valóban természetes mézek-e. A másik pedig, hogy valódi hamisítással kellene egybevetni, nem egy amatőr ötlettel. Mert valljuk be, mézbe szirupot keverni igazán amatőr dolog.

Kanadai kutatók azt vizsgálták, hogy a viasz átviszi-e a vírusokat. A lépek kiépítésekor két csoportra bontották a kísérleti családokat. Az egyik családban sok, a másikban kevés vírus volt a keretek kiépítésekor.

A kísérlet során azt is vizsgálták, hogy mi a különbség a vírusok számában a lépek biztonsági időszakra történő betárolása (sötétben, szobahőmérsékleten, 35 napon keresztül), illetve a sugárzással történő fertőtlenítés között.

Kiderült, hogy a tárolás és a sugárzással történő fertőtlenítés hasonló mértékben csökkenti a vírusok mennyiségét. Az is kiderült, hogy a magas víruskörnyezetben kiépített lépek a felnevelkedett méhekre hatással vannak. Ez egyben azt is jelenti, hogy a viasz tárolja és továbbítja a vírusokat.

Sanches Szilvia

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: