A kerecsensólyom Európai Unióban élő állományának több mint 60 százaléka Magyarországon fészkel, és világszinten bizonyítottan a Kárpát-medencében található az egyetlen stabil, enyhén növekvők állománya. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1974-es megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít e fajra, nem véletlen, hogy az MME 50 éves, jubileumi évfordulóján a kerecsensólyom lett az Év madara.

Tollazatát tekintve a hát és szárnyak földbarnák, rozsdás szegélyű tollakkal, az alsótest fehér alapon csepp alakú foltokkal mintázott, a tollatlan csüd és a lábujjak sárgák, a faroktollak szürkésbarnák, tojásdad rozsdaszínű foltokkal. A homlok piszkosfehér, a fejtető és tarkó rozsdássárga, keskeny fekete hosszanti sávokkal, a torok fehér.

Elsősorban a nyílt pusztákat preferálja, itt találja meg fő táplálékait (ürgéket, hörcsögöket stb.), de szükség esetén madarakat, seregélyeket és galambokat is zsákmányol. Nemcsak a síkvidék jelent számára élőhelyet, a domb- és hegyvidéki rövid füvű gyepek is alkalmasak számára, ugyanis a fák és a sziklafalak biztosítják a költéshez szükséges feltételeit. Fészket nem épít, a sziklafalak párkányain hollók fészkét használja, vagy a csupasz párkány törmelékes talajába alakít ki a tojó egy sekély mélyedést a tojásoknak. Évente egyszer költ, általában 3-4 tojást rak. A fiatalok öt-hat hét alatt válnak röpképessé, a hím és a tojó ezt követően még hetekig etetik őket, a zsákmányállatokat pedig egyre inkább repülés közben adják át, vetetik el a fiókákkal, akik így fejlesztik röpképességüket és a préda megragadását.