Leszámítva az északi országok jávorszarvasait és a helyenként visszatelepített bölényeket, a gímszarvas Európa legnagyobb testű őshonos növényevő állata, mely szinte mindenhol jelen van. A Freiburgi Egyetem által koordinált nemzetközi kutatás során a vadbiológusok azt vizsgálták, milyen külső tényezők hatnak ennek a nagytestű patásnak a populációira egyes területeken, és hogyan lehet hatékonyan csökkenteni az állományt – írja a ScienceDaily.
Fotó: MTI/Kovács Attila
Az eredmények alapján arra jutottak, hogy az európai gímszarvas-állományt elsősorban a vadgazdálkodás és a földhasználat – azaz az emberi tényezők befolyásolják, és a nagytestű ragadozók, mint a farkasok, barnamedvék vagy hiúzok, nincsenek rá hatással.
– mondta Dr. Suzanne T. S. van Beeck Calkoen, az egyetem korábbi PhD hallgatója, a tanulmány első szerzője.
A kutatáshoz 28 ország 492 gímszarvas-élőhelyéről gyűjtöttek adatokat: populáció sűrűségről és a különböző tényezőkről, például az élőhely termelékenységéről, a nagyragadozók jelenlétéről, az emberi tevékenységekről, az éghajlati változókról és a terület védettségi állapotáról.
A kiértékelés során kiderült, hogy
Másrészről azonban az egyéb emberi hatások, mint a földhasználat, növelte a populáció sűrűségét.
A legtöbb esetben a nagytestű ragadozók jelenlétének nem volt szignifikáns hatása a gímszarvasokra – kivéve, amikor a három ragadozó, a farkas, a medve és a hiúz együtt volt jelen egy területen belül, ebben az esetben csökkent a növényevők állománya. Azt azonban nem vizsgálták, hogy milyen hatással van a ragadozók jelenléte a szarvasok viselkedésére.
A farkasok visszatérése
A tanulmány a farkasok visszatérésével kapcsolatos vitákat is új megvilágításba helyezi. Marco Heurich, a Környezetvédelmi és Természeti Erőforrások Kar vadbiológiai és természetvédelmi professzora hangsúlyozta: „A kutatásunk rámutatott, hogy önmagában egy nagytestű ragadozó, mint a farkas, nincs hatással a gímszarvasokra. Ez azért van, mert Közép-Európában az emberi hatás a legmeghatározóbb, közvetve a gímszarvas élőhelyébe történő beavatkozásokkal, illetve közvetlenül a vadgazdálkodás során az állatok leölésével.”
Ehhez hozzájön, hogy
Heurich azonban hozzátette, hogy az egyes gímszarvas állományok sűrűsége között igen nagy eltéréseket találtak, ami arra enged következtetni, hogy bizonyos esetekben lehet hatása a ragadozók állományszabályozó szerepének. Ennek bizonyításához azonban további kutatások szükségesek.
