Az olyan védelmi intézkedések, mint az úgynevezett „uszonyozás” (angol kifejezéssel finning) visszaszorítása sem tűnik elegendőnek a cápának védelmére. Ennek során a kifogott egyednek csak az uszonyait vágják le, majd élve visszadobják, hogy a tengerben pusztuljon el. Az állatjólét szempontjából is erősen kifogásolható gyakorlatot nemzetközi szinten sikerült visszaszorítani. Ennek ellenére 2012 és 2019 között a halászat következtében elpusztult egyedek száma évi 76 millióról 80 millió fölé kúszott, írja a Phys.org a Science-ben megjelent jelentés alapján.

Ebből legalább 25 millió példány olyan fajokhoz tartozott, melyek veszélyeztetettek.

A cápák már 400 millió éve, közel változatlan formában léteznek a Földön. Azonban az emberi mohóság – különösen az ázsiai piacokon mutatkozó kereslet az uszonyaikra – számos fajt a kihalás szélére sodort.

Egyre több állat pusztul el

A védelmükre létrehozott szabályok közül azonban néhány balul sült el, mint azt a nemrégiben nyilvánosságra hozott adatok mutatják. Bár maga az „uszonyozás” valamelyest visszaesett az elmúlt két évtizedben, mégis egyre több cápa pusztul el évente. Ennek egyik oka, hogy a halászatokat az egész cápák partra hozására ösztönözték, ami a cápahús iránti kereslet felfutását eredményezte.

A kutatók három évet töltöttek adatgyűjtéssel: a halászati szabályozásokat és a cápák mortalitását vizsgálták. Így döbbentek rá, hogy milyen elterjedt gyakorlattá vált a cápahús, -olaj és -porc kereskedelem. Emellett sok termékben is megjelentek ezek az állatok anélkül, hogy a fogyasztók erről tudnának, mondta a tanulmány vezető szerzője, Boris Worm.

A halászatok mostanra kisebb méretű állatokat fognak, beleértve a fiatal egyedeket, mivel a cápauszony kereskedelem következtében erősen lecsökkent a nagyméretű cápák száma.

A legnagyobb cápa-mortalitású területeken jellemzőbb volt a kopoltyúhálók  – olyan hálófalak, melyek függőlegesen állnak a vízben – és a vonóhálók – az óceán fenekén húzott nehéz háló – használata.

Annak ellenére, hogy a cápák fejlett ragadozók, mégis nagyon érzékenyek, mutatott rá Laurenne Schiller. Ennek oka, hogy

Az ikonikus tengeri ragadozó védelme kritikus fontosságú. Ennek oka, hogy a tengerek és óceánok ökoszisztémáinak egészségének megőrzésében kulcsszerepet töltenek be. „Ha elveszítjük ezeket a fajokat, az felboríthatja a tengeri ökoszisztémát” – összegezte Schiller. Mára minden harmadik cápafaj a kihalás küszöbén áll.

További lépéseket kell tenni a védelmükért

Worm azonban egy pozitív dolgot is megemlített: egyre több nemzet hoz létre olyan területeket, ahol tilos a cápahalászat, illetve olyan menedékeket jelölnek ki, ahol ezek az ősi ragadozók biztonságban élhetnek.

Ennek ellenére a jelenlegi veszélyek a partközeli vizekben élő cápákra úgy tűnik, globális szinten nőnek, melyet megerősít a Nemzetközi Természetvédelmi Unió is (IUCN).

„Sokkal célzottabban kell megközelíteni a cápa-mortalitás csökkentését” – tette hozzá Schiller.