0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 17.

Egy ikonikus őserdei faj végét jelentheti az ASP

A súlyosan fertőző és szinte minden esetben halálos kimenetelű afrikai sertéspestis (ASP) az ázsiai, európai és afrikai házi, illetve vadon élő sertés állományokat sem kímélte.
ASP-járvány, sertés
Eddig három kontinens sertésállományában okozott jelentős károkat a járvány

A Science tudományos folyóiratban nemrég megjelent levélben arra hívják fel a figyelmet a tudósok, hogy szocio-ökológiai katasztrófa fenyeget. Ez az ASP-járvány miatt egy ikonikus őserdei faj eltűnésére vezethető vissza, mely különösen a kis- és közepes jövedelmű országokban – írja a Phys.org.

Erik Meijaard, a levél első szerzője és a Vadvédelmi Unió (IUCN) vadonélő disznók szakértői csoportjának korábbi vezetője figyelmeztetett:

az ASP több sertésállományban is komoly károkat okozott 2018 óta Ázsiában. A legsúlyosabb veszteségeket azonban Borneó szigete szenvedte. Az itt élő szakállas disznó állomány (Sus barbatus) szinte összeomlott, holott az egyik leggyakoribb faj volt a szigeten.

Meijaard véleménye szerint emiatt a faj a kritikusan veszélyeztetett kategóriába fog kerülni, mely a kihalással közvetlenül veszélyeztetett fajoknak van fenntartva.

Egy ritka vaddisznó-féle

Az ASP-járvány miatt veszélyeztetett szakállas disznó, ez az ikonikus őserdei faj fontos szerepet játszik az ökoszisztéma működésében és az itt élő népek életében is. Jelentős magfogyasztó fajként alapjában véve határozza meg a borneói őserdők képét.

ikonikus őserdei faj, ASP-járvány, szakállas disznó
Szakállas disznók (Sus barbatus)
Fotó: Mike Prince, Bangalore, India, CC BY 2.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=63637725

A helyi vadászati szokások tanulmányozásából kiderül, hogy az itteni népek által elejtett vadak 81 százalékát teszi ez disznó-féle. A maláj sarawak törzs valaha évente 1 millió szakállas disznót vadászott le. Jól látszik tehát, hogy ennek a vadállatnak az eltűnését nem nézhetjük tétlenül. Különösen annak tekintetében, hogy nincs rá bizonyíték, hogy ennek az ikonikus őserdei fajnak a borneói vagy a Délkelet-Ázsiai populációk képesek lennének regenerálódni.

A most megjelent levél sürgeti a kutatásokat és az olyan beavatkozásokat a vidéki közösségek bevonásával, mellyel megállítható az ASP továbbterjedése.

Különösen azokat a területeket kell védeni, ahol az emberek megélhetése a sertéseken múlik,. Ilyen például Új-Guinea, ahol ezeknek az állatoknak az eltűnése szociális összeomlást eredményezne. Az itteni bennszülött népek olyan szorosan kötődnek a sertésekhez, hogy az asszonyok saját gyerekeikként szoptatják a malacokat.

A vakcina sem megoldás

Bár folyamatban van és ígéretes az ASP elleni vakcinák fejlesztése, erre azonban nem alapozható a vadonélő fajok megmentése. Benoit Goossens, a Cardiff Egyetem professzora rámutatott, hogy a vadállatoknál csak csalétekkel, szájon át történhet a vakcinázás. Ez azonban Borneón logisztikai szempontból nem kivitelezhető, emellett igen drága is lenne.

Sürgősen cselekvésre van szükség. Ha nem ismerjük el a vírus szocio-ökonómiai jelentőségét az alacsony jövedelmű népességgel rendelkező országokban, mint amilyenek a borneói törzsek, annak visszafordíthatatlan következményei lehetnek. Ebbe beleértendő a fajok eltűnése, ami az ökoszisztémák összeomlásához vezet, ami magával rántja azokat a közösségeket, melyek kulturális és megélhetési szempontból is rájuk támaszkodnak.

A szakállas disznók a borneói bennszülött népek kultúrájának szerves részei. A képen a zsákmányolt állatok állkapcsai lógnak a nyugat-borneói dayak pawan törzs házának oldalán
Fotó: Wibowo Djatmiko (Wie146), CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=38022540

Az eddig elhanyagolt trópusi betegségek ismertségének növelése a globális egészségügyi irányító testületek számára régóta prioritás. A természetre gyakorolt folyamatos nyomás azonban olyan módon fenyegeti az emberi életet, amely túlmutat a zoonózisokon (állatról emberre terjedő betegségek).

A vírus annak ellenére is katasztrófát okozhat, hogy az embert jelen állapotában nem fertőzi meg. Súlyosan érinti ugyanis azokat a népeket, melyek a természethez legközelebb álló életvitelt folytatnak. Mindez szükségessé teszi, hogy alapvetően változtassunk a globális prioritásokon.

Bár egy ilyen változás a meglévő rendszerek nagyszabású átalakítását igényli, kezdetnek az is elég lenne, hogy elismerjük az ASP súlyosságát, és megadjuk a vírusnak és az általa érintett közösségeknek a megérdemelt figyelmet.

Forrás: Phys.org

Magazin ajánló: