Aztán ha már a kezdő gombász eljut arra a szintre, hogy jártasságot szerez, felismeri, melyik az ehető és melyik nem, akkor már növekszik az önbizalom is. A tapasztalat az, hogy mindenki megérzi, ha eljön ez a pillanat. Természetesen, ha valami bizonytalanság lép fel, akkor továbbra is érdemes szakértő segítségét kérni.
Amikor eljutunk odáig, hogy minden begyűjtött gombánk biztonságosan elkészíthető, akkor következhetnek a konyhai teendők. Tudni kell, ahány gomba, annyiféle receptúra, nem is beszélve arról, hogy melyik milyen ételhez használható.
– A gombafogyasztás úgy kezdődik, hogy sokan megismerik, megkóstolják a termesztett csiperkét, a menzás csiperke levest. Ebből sokan gyorsan megalkotják azt a véleményüket, hogy nem szeretik a gombát. Bevallom, ezt a fajta gombát én sem szerettem. A termesztett csiperke nem annyira karakteres ízű, tehát jobban kell ízesíteni, fűszerezni, de így bizony a gomba eredeti íze elvész. A gombás ételek íze éppen attól igazi, hogy a gomba adja meg a teljes fűszerezettséget. Ha például négy-öt féle gombából készítünk egy levest, az akkor lesz jó, ha semmi mást nem kell hozzátennünk.
Persze ez sok mindentől függ, egyebek között a szezontól, a termés nagyságától. Ha nem annyira jó a gombaszezon, akkor friss helyett lehet szárított gombát használni. Azok is nagyon jók, vadételekhez például kimondottan szárított vargányát használunk, mert erőteljesebb az íze, mint a frissé. Vannak olyan szárított gombák, melyek kiválóan megőrzik az ízüket, például a trombitagombáé is erőteljesebb szárítottan, mint frissen.
Hazánkban rengeteg féle és nagy mennyiségű gomba terem az erdőkben. Főként, ha a csapadék mennyisége is kedvezően alakul. Tolnai István hangsúlyozza,
– Magyarország jó gombatermő hely, csodálatos telepek vannak. Sajnos az idősebb erdők már hiányoznak, pedig a meglévők között sokban ritka fajták is fellelhetők. Ezeket az élőhelyeket meg kellene védeni. Hazánkban amúgy sok a védett gomba. S nem is azzal van baj, hogy a termőtesteket leszedjük, hanem hogy kivágják az erdőket, elpusztítva ezzel a termőhelyeket. A gombák általában helyhez kötöttek, a föld alatt van a telep, az úgynevezett micéliumhálózat, ami termőtesteket növeszt. Ha évről-évre járunk ezekhez, azt tapasztaljuk, hogy ugyanazon a termőfolton mindig találunk gombát. Kicsit akár többet is, vagy esetleg arrébb, mert a termőfoltok minden esztendőben nagyobbak lesznek. A termőfoltok átmérője évente körülbelül egy méternyit növekszik. Érdekesség, a múltkor olvastam, hogy egy sivatagosnak mondható területen másfél kilométer átmérőjű telepet találtak. Ez a számítások alapján legalább ezerötszáz éves telep kell, hogy legyen.
Tolnai István azt mondja,
– A gombászás örömöt okozó tevékenység, még akkor is, ha sokat kell sétálni, ezért nem mindig nagy a napi „termés”. Én imádom a begyűjtést és nem titkolom, minden egyes nap eszem gombát. A kedvenceim közé tartozik a nyári vargánya és a fodros káposztagomba. De csodálatosak a kucsmagombák is, melyek tavasszal csupán három hétig teremnek. Mindig nagy az izgalom, hogy mennyit sikerül bespájzolni belőlük, mert az is előfordulhat, hogy rossz szezon jön, s évekig nem lesz belőlük friss. A gombászás számomra szép szakma, mindenkinek csodálatos hobbija lehet. Aki kipróbálja, biztosan ugyanezt mondja, és nem fogja abbahagyni.
Ez is érdekelheti:
