0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. augusztus 20.

Több évszázadra szóló példamutatás

A gombosi Tamaskó József bebizonyította, hogy a legnehezebb időkben is van értelme a küzdelemnek, és ha az emberben megvan a kurázsi, meg a magyar virtus, akkor hatosztályos képzettséggel is képes maradandót alkotni.

Kerékpárral járta a Vajdaságot

Az évtizedeken át méltatlanul elhallgatott gombosi Tamaskó József minden túlzás nélkül történelmi jelentőségű személyisége volt a vajdasági magyarságnak. Első világháborús hadirokkantként és hallássérültként küzdötte fel magát először a gombosi, majd a délvidéki magyarság hittérítőjévé, abban az értelemben, hogy el tudta hitetni az elbizonytalanodott emberekkel: van értelme a fennmaradásért vívott küzdelemnek a legnehezebb körülmények között is. Személyes példát is bőven szolgáltatott ehhez.

Erős hitének köszönhetően, alacsony iskolai végzettsége ellenére (hat elemit végzett!) vált először a nyugat-bácskai térség, majd egész Vajdaság egyik legjobb gyakorló méhészévé, majd méhész szak­írójává, lapszerkesztőjévé és előadójává. Hat méhészlapnak dolgozott.

Elsőként szorgalmazta az ottani méhészek között a méhekkel történő vándorlást úgy, hogy a saját állományával ott volt az Adriai-tenger partján, szigetein és a boszniai és a horvátországi erdők kínálta méhlegelőt sem hagyta kihasználatlanul.

Harminc éven át volt a délvidéki méhész szakirodalom vezető publicistája és szerkesztője, úgy, hogy közben Versectől Bezdánig, Majdán-Rábétől Maradékig mindenütt ott volt a magyar méhészek között. Nem véletlenül nevezték a vajdasági magyarok méhész „apostolának”. Kerékpárjával évtizedeken át járta a Vajdaságot, magával ragadó előadásmódjával meg tudott győzni sok nélkülöző embert, hogy a két világháború között, majd a második világégés utáni mélyszegénységben is van értelme méhészkedni és az ágazatban boldogulást keresni. Azt is megmutatta, hogy miként. Közben megszerkesztette a róla elnevezett köpenyes kaptárt. Kaptárkonstruktőrként az volt számára a legfontosabb, hogy méhei jól érezzék magukat a méhlakásban, a méhész kényelme és a kaptár kidolgozásának összetettsége kevésbé foglalkoztatta.

Gombos lakosság Tamaskó József könyv
Gombosnak ma már csak 1200 lakosa van. Az ott élőknek több mint a fele magyar. Szép számban összejöttek a könyv-bemutatóra
Azok közé tartozott, akik meggyőződéssel vallották, hogy nem az elvándorlás és a külföldi boldogulás jelenti a megoldást a szegénysorsú ember számára, hanem hogy a szülőföldön maradás is elvezetheti az embert a boldoguláshoz, amennyiben törekvő.

A meg- és fennmaradásnak a lehetősége ugyanis a Duna és a Tisza közének csücskében, és a tágabb földrajzi térségben is adva van, csak nyitott szemmel kell járni a világot, folyamatosan képeznie kell magát az embernek – vallotta Tamaskó József. Ha megvan az emberben a kitartás és a méhek iránti szeretet, akkor a méhészkedés egy olyan lehetőséget biztosíthat a számára, amelyre jövőt lehet alapozni. Nagyon sok délvidéki család példája igazolja a térségben azóta is, hogy Tamaskó Józsefnek igaza volt.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magyar Mezőgazdaság