Több lábon állni!
Tamaskó József azonban azt is tudta, hogy a több lábon állásban a jövő. Azon túl ugyanis, hogy méhészkedett és harminc éven át szakíróként publikált, a szülőfaluja, Gombos partjait mosó Dunán vízimalmot is működtetett. Mi több, ő kezdeményezte a falu tűzoltó egyesületének és a művelődési egyesület megalakítását, ahogy az első tánccsoport beindítását is, annak ellenére, hogy ő maga sosem táncolt. Nem is táncolhatott, hiszen fiatalon hadirokkanttá vált.
Jókedvvel élni!
Azzal is tisztában volt, hogy ha a jég elveri a gabonavetéseket és nem lesz mit őrölni a malomban, meg ha a mostoha időjárás miatt a méhcsaládok nem biztosítanak a méhész számára elvehető mézet, jó kedvre, jó hangulatra akkor is óriási szükség van az ember életében.
Tamaskó József ezért autodidakta módon megtanult tárogatón játszani. Tette ezt az esélytelenek bátorságával, ugyanis az első világégéskor maradandó halláskárosodást szenvedett. Ennek ellenére érezte a hangszer rezgését, és kiváló művelője volt a tárogató muzsikának.
Ő keltette életre a később az egész Vajdaságot behálózó Gyöngyösbokréta-mozgalmat, a délvidéki magyar népzenészek és néptáncosok sok ezer embert megmozgató, évente megtartandó szemléjét, amely ma is a legtömegesebb és leglátványosabb kulturális rendezvénye a délvidéki magyar közösségnek. Ha ő nincs, akkor ma nincs a Gyöngyösbokréta.
Mára példaképpé vált
Tamaskó József 71 éves korában utód nélkül hagyott itt bennünket, de nálánál nagyobb családja kevés embernek akadt a térségben. Ő mindannyiunknak példát mutatott, hogy hangyaszorgalommal és kitartással miként lehet olyan mély gyökeret ereszteni a szülőföldben, amely generációkon át biztosíthatja a fennmaradáshoz szükséges anyagiakat, és a legalább ennyire fontos élet- és jókedvet. Épp ezért keményen rászolgált arra, hogy az utókor megemlékezzen áldásos közösségi tevékenységéről.
Gallusz László újságírónak és az őt a 256 oldalas könyv megírására buzdítóknak hála, megszületett erről a gazdag életútról szóló kötet, és ezzel egy hatalmas mulasztást pótolva, méltó emléket sikerült állítani a vajdasági magyar méhészek, néptáncosok és népzenészek egyik apostolának.
Tamaskó Józsefnek köszönet a küzdelméért, Gallusz Lászlónak pedig azért, hogy nem hagyta a feledés homályába veszni mindazt, amiért Józsi bátyánk a közösségi érdekeket az egyéni érdekek fölé helyezve évtizedeken át keményen dolgozott!
 Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |
