A talaj vízháztartása rendkívül fontos, mert meghatározza, mennyire lehet kielégíteni a növények vízigényét, de fontos szerepe van a talaj levegő-, hő- és tápanyag-gazdálkodásában, és a talaj biológiai aktivitását is befolyásolja. A hazánkra jellemző átlagos csapadékmennyiség 550-600 mm, aminek az eloszlása az utóbbi időben egyenetlen. A nagy mennyiségű és intenzív csapadék fokozza az erózióveszélyt, az aszályos időszakok pusztítják a talajéletet és gyengítik a növényállomány termésbiztonságát. Ennek a problémának egyik megoldása a talaj vízbefogadó képességének javítása, amit erősen meghatároz a talaj szervesanyag-tartalma, a humuszkolloidok jelenléte és a talaj szerkezete.

A vízbefogadó képességet akadályozhatja a talajfelszín alatt a termőrétegben kialakult vízzáró réteg, ami gyakran a korábbi földhasználatból és művelésből származó művelési hibákból ered, mint például az eketalpréteg. Ez megakadályozza a gyökerek mélyebb rétegekbe hatolását és a vízfelvételt, valamint a csapadékvíz leszivárgását a mélyebb rétegekbe. Az ebből eredő pangó víz, szélsőséges esetben belvíz pedig károsítja a gyökereket és a növényt.

A rendszeres forgatás a legfrissebb kutatások alapján rontja a talaj természetes termékenységét és gyengíti a talajélet biológiai aktivitását, rombolja a talajban élő fészkelő fajok (rovarok) életlehetőségét. A rendszeresen azonos mélységben végzett művelés 5-30 cm vastag művelőtalp kialakulásához vezet a művelés mélységében.

Ezután a mélyen gyökerező növények (évelő pillangósok) tovább javítják a talaj átjárhatóságát. A talaj természetes megújulását csak a talajfelszín folyamatos takarásával, a természetes erdő avarrétegének reprodukálásával tudjuk elősegíteni.