A Kis-Balatonban és környezetében keletkező tőzeglápok részben a pannóniai beltavi, jórészt pleisztocén folyóvízi agyagos, homokos, kavicsos üledékeken alakultak ki. A Balaton környezetében kialakult tőzeglápok jellegzetes észak-déli vonulatát a szél és a víz együttes munkája is alakította; ezek vízzel kitöltve korábban a Balaton részei voltak. Leválásukat, elkülönülésüket nagyrészt a Balaton vízállásának csökkenése váltotta ki.
Az így kialakult lefolyástalan területeken még jobban elhatalmasodott a láposodás, az enyhébb klímájú óholocén (mogyoró és tölgy szakasz) pedig még inkább kedvezett a dús lápi növényzet kifejlődésének.
Forrás: Wikimedia Commons
A láptalajok szerkezeti, rétegtani felépítése szempontjából a felső lápi és az alsó kőzet- (agyag, homok, homokkő) feküzóna, a „lápfenék” különíthető el legszembetűnőbben. A két uralkodó rétegösszlet között különböző iszapképződményeket (tőzeges, humuszos iszapot, mésziszapot, homokos iszapot) találunk. Az egykori lápokban a növényi élet (vegetáció) elhatalmasodott, az elhalt és felhalmozódó növénytömegből levegőtlen – vízborításos – körülmények között tőzegtelepek, humuszos bomlástermékek és gázok keletkeztek. A főmedencébe, hévízi-öblözetbe mélyített fúrólyukakból jól érzékelhető kénhidrogénes gáz is felszínre kerül. A láp organogenetikus anyaga tehát a szerves maradványok felhalmozódása és átalakulása útján keletkezik. Az átalakulás vagy tőzegesedés (ulmifikáció) fizikai, kémiai és biológiai előfeltételek alapján megy végbe. (A nem teljes bomlással keletkezett anyag megtartja eredeti szerkezetét, de széntartalma megnövekszik.)
Aszerint, hogy a rétlápi tőzegben milyen növényi maradványok vannak túlsúlyban, megkülönböztetünk nádas tőzeget, gyapjassásos tőzeget és különböző fás (égerfás, nyírfás stb.) tőzegeket. Megkülönböztethetők ezeknek még iszapos, valamint idősebb és fiatalabb (recens) változatai is. A füves (sás- és nádtömeg) jellegű rétlápok közül – amelyekhez a hévízi-öblözet láptalajai is a legjobban hasonlítanak – a magassásokkal (Magnocari cion) benőtt láptípusok a leggyakoribbak, ahol egyöntetűbb és mélyebb (vastagabb) tőzegtelepek is kifejlődtek. A balatoni lápokban főként sástőzeg és nádtőzeg települt. Makroszkopikusan (szemre és tapintásra) is megállapítható, hogy ezek a tőzegek javarészt sásból és nádból képződtek. Helyenként a lápi erdők (éger, fűz, kőris, nyír) famaradványai is megtalálhatók (fástőzegnyomok). Az égerfát, amely a rétlápokon leggyakrabban előfordult (égeresek) a helybeliek találóan „berekfának” nevezik. Ezekből a lápi, mocsári erdőkből ma már hírmondó is alig van. (Folytatjuk.)
Ez is érdekelheti:
