Nem véletlen, hogy Gesztes mai lakói ezer szállal kötődnek az őket körülölelő anyatermészethez. Szeretve tisztelik az erdei életközösséget, és apáról fiúra adják át hagyományaikat, történeteiket.

A környék már a rómaiak óta lakott. A tatárjárástól az erdők védték meg az ősi, vértesi falvakban élőket. Ezekben az időkben településről nincs tudomásunk, a vár első említése 1326-ból származik.

Az egykor az ország közepén álló vadászkastély végvár lett. Tűrni kellett az átvonuló hadak kegyetlenkedéseit, pusztításait. Mérföldkő a település életében, amikor a terület új kegyura, gróf Esterházy József a 18. században a gesztesi és a tatai uradalomba német telepeseket – napjainkban dunai svábokként említve – hívott be. A második világháború sok szenvedést hozott ismét a falura. A harcok viszonylag megkímélték a települést, azonban a szovjetek által „háromnapos robotra” elhurcolt falusiak közül sokan már nem térhettek haza szeretett szülőföldjükre.

Turistalátványosság

Magyarország turizmusában előkelő helyet foglal el Várgesztes. A falu, a vár már a 19. század végétől mágnesként vonzotta a turistákat. Köszönhető ez annak, hogy Esterházy Miklós Móric – 1917-ben miniszterelnök – elsőként nyitotta meg birtokait a Magyar Turista Egyesület igazolványával rendelkező kirándulóknak. Trianon után a Vértes hegység felértékelődött. Egyre-másra nőttek ki a semmiből a nagy turistaegyesületek mellett az úgynevezett kisegyesületek.

A később többször kibővített menedékház 1944-ig üzemelt, utána hosszú csend következett. 1962-ben a várat egy feltárást követően felújították, és a következő évben turistaszállóként adták át újra, amely fénykorában egyszerre 120 vendéget tudott fogadni. Jelenleg zárva van, falain jelentős állagmegóvási munkákat végeznek. A Kék Túra várgesztesi szakasza érinti a várat, és a falu teljes főutcáján áthalad.

Az erdő közelsége miatt a gesztesiek igen erősen kötődnek a körülöttük lévő természeti környezethez. A 20. század elejéig szinte mindenki az erdőhöz fűződő tevékenységekkel – fakitermelés, mészégetés – foglalkozott. Mondhatni, a vérükké vált ez az életmód, sokan dolgoztak és dolgoznak ma is az erdőgazdaságnál, a Vérteserdő Zrt.-nél. A klasszikus értelemben vett földművelés nem igazán nyert teret, mivel új szántóföldeket nem lehetett kialakítani az uradalmi erdő kárára. Ami kevés volt, az is kövekkel teli, agyagos talajú. A modern kor hatásai a faluba is beférkőztek, de a közösség összetartása, őseik tisztelete, hagyományaik őrzése napjainkban is töretlen.