Felejtsük el az automatizmusokat!
Itt jön be a képbe a biometán és a biogáz. Ezek a rendszerek azért hasznosak, azért képviselnek jó irányt, mert itt lehetséges 8-10 óra energiát pufferálni és a hálózat igényének megfelelően szabályozottan feltáplálni. Napközben a biogázüzem nem termel áramot, olyankor ott vannak a fotovoltaikusok. Az Agrár-Béta Kft.-nél létezik négy fotovoltaikus üzem, ezek éjszaka nem termelnek, a biogáz pedig napközben pufferál. Számítás kérdése, hogy mekkora pufferkapacitás szükséges az észszerűséghez.
Tavaly óta ezért működtetnek egy újfajta vezérlő rendszert, ahol úgynevezett kiegyenlítő áramot szolgáltatnak a rendszernek, s már most nyilvánvaló, hogy ehhez nagyobb szaktudás, teljes hozzáértés kell. Ezt a rendszert egy magasfokú technikai háttérrel rendelkező biogázüzemmel lehet kiszolgálni.
A zsinóráramot több tényezőre alapozva úgynevezett mixrendszerben kell létrehozni. Erre egy jó műszaki háttérrel rendelkező biogáz- és biometánüzem ragyogóan alkalmas. A régi megszokott automatizmusokat sürgősen el kell tehát felejteni, azok nem működnek, szerencsére ma már több jó előállító és föltápláló üzemünk létezik az országban. Molnár István szerint mindenképpen ez a jövő.
A jövőt pedig az a nyomás dönti el, ami a társadalomból érkezik. A nem átlátott mennyiségű szemétről kell itt beszélni. Arról, hogy abban mennyi az erjeszthető rész, a lebontható frakció. Általános vélekedés szerint ennek az aránya a teljes felhasználás egyharmadára tehető, s ezeket a hulladékokat ma már nem a sertéssel és a baromfival etetjük meg. Még ma is sok ember számára a probléma véget ér azzal, hogy output termelésüket a wc-be vagy a kukába dobják, és a további gondot áthárítják másokra. Aztán jön a feladat, hogy ezzel valaki csináljon valamit. A társadalmi tűrőképesség változott meg, s lett egy megkerülhetetlen folyamat, amivel sürgősen kezdeni kell valamit. A biogáz-előállításon keresztül ennek az energiatartalmát 90 százalékban vissza tudjuk nyerni, ami elfogadható arány, és erre az Európai Unióban működnek jó példák.
Az áram mehet a hálózatra, s az előállításnál keletkezett hulladékhőt pedig a helyszínen, akár a távhőrendszeren keresztül lehet hasznosítani, azaz a kidobott „energiahordozó” végül visszajut más formában ahhoz, aki azt eldobta, nem hasznosította. Ezért helytálló a körforgásos gazdálkodás, mint kifejezés.