A pontos megnevezést még ma is csak kóstolgatjuk. Akad, aki szerint ez a fenntartható gazdálkodás, más szerint a körforgásos kifejezés a helyénvaló. Történelmi fogalom lett mára, ami erősen hat a mezőgazdaságra, de a fogalmat sikerült kissé lejáratnunk. Olyanok is használják, akiknél ennek nincs semmiféle tartalma, és olyanok, mint a dombóvári Agrár-Béta Mezőgazdasági Kft. Ők teljes egészében a magukénak vallják ezt a rendszert, amiről Molnár István ügyvezető igazgatót, címzetes egyetemi docenst, a Nemzeti Biometán és Biogáz Iparközi Egyesület elnökét kérdeztük.
Ennél a cégnél a bioenergia-előállítás teljes rendszerét 2006-ban kezdték el megtervezni és felépíteni. A szakember Gödöllőn címzetes egyetemi docens, s ez meghatározó jelentőségű ebben a témakörben. Az ottani agráregyetem tangazdaságaként működnek 2003 óta, ma is szoros kutatásfejlesztést gyakorolnak a MATE-val. A megújuló energia általuk felépített rendszerét 2006-ra datálják, s az egész a cukorrépának köszönhető. Ennek a növénynek korábban is olyan rendtartása volt, ami példaértékű, s ez a vállalkozás ekkor még 700 hektáron állította elő ezt a növényt. Miután az Európai Unió annak idején megváltoztatta a cukorrendtartást, kiútkeresésbe fogtak. Vajon mi lehet az a tevékenység, ami az átlagtól jobbá tudja tenni őket?
Egységes energetikai rendszer
Amikor 2006-ban hozzáfogtak a mezőgazdaságra alapuló energia-előállításnak, ez idehaza még nem nagyon ismert és nem túl népszerű fogalom volt. Külföldön annál inkább, főleg Németországban lehetett az ottani gyakorlatból okulni. Itthon úgy alakult, hogy Sárváron tartottak egy répás tanácskozást, amin egy bajor úriember, bizonyos Martin Empl beszélt a bioetanolról, biogázról és a biomassza energetikai célú feldolgozásáról, hasznosításáról. Molnár Istvánnak mindez annyira megtetszett, hogy ebbe az irányba indították el a fejlesztést. Előbb körbejárta Ausztriát, Csehországot, Olaszországot és Németországot, és mindenhol igyekezett összeszedni a megfelelő szakmai információt. Ezt követően fél év telt el, mire körvonalazódott a számukra, hogy mihez kéne kezdeni, mit kéne tenni, s ezt azóta meg is valósították. Mikor benne összeállt a kép, első lépésben elment Gödöllőre egy kis tudásmegosztásra, közös „agyalásra”. Ott akkoriban kíváncsi volt Gyuricza Csaba, Póti Péter, Dimény Judit és mások véleményére. Azóta már valamennyien jól ismert professzorok, elismert szaktekintélyek lettek. Olyan okos embereket keresett meg az ügyvezető igazgató, akik megosztották vele a maguk elképzelését és tudását, mindenki tudott a közös kalapba tenni. Elkezdtek felépíteni egy rendszert úgy, hogy az egyes elemeit külön dolgozták ki.
Ennek hatására került be az energetikai gondolkodásba a biogáz-, a bioetanol-gyártás, az energiafűz, a biogázüzem hulladék hőjének hasznosítása és egy orchidea-előállító kertészet. Az egésznek lett egy közös visszaható iránya, ami a tápanyag-kijuttatásában testesült meg, biotrágyaként adták oda a keletkező anyagot a talajba.
Ezt követően kezdték el az egészet egységes energetikai rendszerbe gyúrni. Majd naperőműparkkal ezt kiegészítették, az idő tájt még nem létezett ezek telepítési dömpingje, a bankok sem ismerték a naperőmű-beruházás finanszírozási részleteit.
