Gondoljunk bele, ha ma a terület egy részén energianövényt termelnénk és nem gabonaféléket, mint tesszük azt most, akkor nem lenne gabonamizériánk. Az energiapiac sokkal nagyobb perspektíva, mint amit csak a növénytermesztéssel foglalkozók el tudnak érni. Ha mi változatlanul csak növényt termesztünk, mindig csak alapanyag-előállítók maradunk egész életünkre. Márpedig sikeres feldolgozóipar nélkül nem létezik sikeres magyar mezőgazdaság. A gyakorlatban egy-egy ilyen biogázüzem
8-10-15 ezer hektárral hozható kapcsolatba integráción keresztül. Ha megépülne 50 ilyen üzemünk és 10 000 hektárral számolnánk, akkor annak félmillió hektárra lenne közvetlen vagy közvetett ráhatása. Létező számítás, hogy a most kidobott szemetünkből 52 üzemben tudnánk az energiát visszanyerni. Ez bizony komoly bázisnak számít, áttételesen. A megmaradó jó termőképességű földön pedig lehet valódi intenzív és gazdaságos növénytermesztést folytatni.
A szántóföldön nagy területen termesztenek vetőmag-kukoricát, vetőmagbúzát. Amellett 1150 hektáron foglalkoznak úgynevezett Waxy kukoricával. Ezeknek meglehetősen nagy a kézimunkaerő igénye. A Waxyval 2002-ben kezdtek foglalkozni, és azóta is exportra termelik. Biztos a piaca, mindig stabil szerződést tudnak kötni. Igaz, ez csak egy kis szegmens, de számukra kitörési pont lett. Jó piacot és jó árbevételt ad. Ők a saját példájukból kiindulva azt hirdetik, át kell értékelni a mostani búza, kukorica, napraforgó monokultúrát. Nem szabad félni az újtól, keresni kell azokat a növényeket, amelyek biztonságosabb árbevételt tudnak. Igaz, hogy őket is a külső nehézség, a 2008-as válság terelte erőteljesen ebbe az irányba, de rájöttek, hogy ez a megoldás. Most azon töprengenek, hogy külön-külön mindannyian kicsik vagyunk, még a
2000 hektár is elenyésző nemzetközi szinten. Ám ha 15-20 termelő összefog, az már volument jelent, az már szerződőképes nagyság. Így megteremtődik az értékesítési és piaci biztonság. Igaz meg kell válogatni, hogy az ember kivel induljon el, ki az, akivel együtt is lehet dolgozni. Az eddigi széthúzásnak, amikor egy hektár földért kivájták egymás szemét, semmi értelme, így is nagyon kicsik vagyunk. Vagy tudunk szemléletet váltani, vagy vesztesek maradunk. Ebben annyi a vigasz, hogy a bozótharcosok fognak legelőbb elsorvadni.
Magyarország sokkal több élelmiszert tud előállítani, mint amennyi itthon kell. Ezért fokozottan érdekes, hogy mit gondol rólunk a külföld. Ha jó, ha kitűnő a szerződéses és szállítási fegyelem, akkor minden rendben, ha pedig rosszat gondol, akkor nem fog idejönni, mert érdektelenné válunk számukra. Ehhez szükséges a korrekt magatartás.
A feldolgozógyár nem hazardírozhat, neki mindenképpen kell az alapanyag, ha nem tőlünk, akkor beszerzi máshonnan. A szerződéses fegyelem, valamint a feldolgozóiparral való együttműködés nem tűr további halasztást. Erre jó példa a cukorrépa. Azt szerződéssel termeltük, a gyár pedig átvette a mennyiséget. A többi növénynek is hasonló példát kéne követni.
Ez is érdekelheti: