A szürke galóca (Amanita excelsa, Amanita spissa) elsőssorban a lomb- és fenyőerdőket kedveli. Ehető gomba, íze kellemes, de aki el szeretné fogyasztani, vigyázzon vele, mert nagyon hasonlít a mérgező párducgalócára. Mindenképpen érdemes gombaszakértőhöz elvinni ellenőrzésre! Elias Magnus Fries svéd mikológus Agaricus Excelsus-nak nevezte el 1821-ben, Paul Kummer pedig 1871-ben az Amanita nemzetségbe sorolta és az Amanita excelsa nevet adta neki.

Megjelenését tekintve vastag, húsos átmérője a 15 cm-t is elérheti. Fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik. Felszíne sima, széle fiatalon nem bordázott, fényes, barna színű, melyet fehér vagy világosszürke, szabálytalan, érdes, lisztszerű bevonat borít. Húsa fehér, néha szürkés árnyalatú, szilárd állagú, lédús, vágásra nem színeződik. Szaga kissé kellemetlen, dohos, krumpli- vagy retekszagra emlékeztető. Lemezei sűrűn szabadon állók, a tönkhöz nem kapcsolódnak, élük finoman szabdalt.

Tönkje 8-12 cm magas és 2-3 cm széles, hengeres formájú, üreges, töve gumósan megvastagodott, a burokból származó apró rücskökkel borított. Gallérja fehér színű, nagyméretű és bordázott, magasan helyezkedik el, a többi galócafajjal ellentétben nem foszlik el gyorsan. A tönk a gallér felett bordázott, alatta szálas mintázatú. Bocskora nincsen.