A fészektőrózsa (Nidularium) nemzetség arról kapta nevét, hogy az ide tartozó fajok virágai a tőlevélrózsájuk közepén, mint egy kis fészekben nyílnak. Leveleik zöld, ezüstös zöld, bíborszínű csíkosak, foltosak.
Hasonló felépítésűek a fán élő Regel-broméliák (Neoregelia), tőlevélrózsájuk vízzel teli „medencéjét” őshazájukban, a dél-amerikai esőerdőkben a békák használják szaporodásukhoz, mert az ebihalak kifejlődéséhez biztonságos környezetet nyújtanak. A körömlakk-bromélia (Neoregelia spectabilis) érdekesen színeződik, zöld leveleinek csúcsa élénk rózsaszínű.
Változatos, elbűvölő szépségükkel még a legközömbösebb nézelődőt is lenyűgözik. Jellemzően fán lakó életformát folytatnak (epifita), vagyis magasan, a trópusi fák ágvilláiban élik egész életüket. A vesszősorchideák (Dendrobium), a pillekosborok (Phalaenopsis) és a vandák (Vanda) nemesített fajtái és hibridjei a legvágyottabb szobanövények és vágott virágok közé tartoznak. Vannak köztük talajlakók is, például a papucsorchideák (Paphiopedilum), melyek az esőerdők párás, üde talaján, a dús avarban, ritkábban sziklákon élnek.
Üvegházak fejlődésbenA több mint 150 éves kastélykertből kialakított és immár 72 éve botanikus kertként működő intézmény első, félig földbe süllyesztett, csatornafűtésű üvegházai még 1953-ban, helyi mesteremberek kivitelezésében, egyszerű anyagokból készültek.
Az első jelentősebb, melegvíz-fűtésű üvegházszárny csak 1958-ra épült fel. A ma is működők közül legrégebbi a nagy pálmaház, mely 1985–1987-ben fogadta az első növényeket. Az újabbak, a 10-15 éves kaktuszház és orchideaház már a 21. század vívmányaival, gépészeti automatikával, energiatakarékos, környezetkímélő geotermikus fűtésrendszerrel biztosítják a növények életfeltételeit. |
