Az orchidea- és broméliaházban látható a rovaremésztő növények néhány éve telepített, különleges gyűjteménye is.
A kancsókák (Nepenthes) levélalapja kiszélesedve levélként működik, míg az eredeti levéllemezből a lecsüngő, egyes fajoknál a 35 cm-t is elérő kancsóka és annak fedele alakult ki.
A nagy túlélők
A kaktusz- és pozsgásházban a szubtrópusi, száraz éghajlat sivatagi, félsivatagi növényei nőnek. A szárazsághoz való alkalmazkodás legfeltűnőbb megjelenése, hogy a növény szára vagy levele megvastagszik és vízraktározásra válik alkalmassá.
Legismertebb törzsszukkulensek a kaktuszok. Leveleik leegyszerűsödtek és rendkívül változatos színű és nagyságú kaktusztövissé módosultak. Töviseik és szőreik nemcsak az állatok ellen jelentenek védelmet, hanem gyűjtik a vizet is, a hajnali harmat ugyanis könnyebben csapódik le a csúcsos felületeken. Gömbös alakjuk és csoportos megjelenésük is a párolgást csökkenti, mert így kisebb felületen éri testüket a szárító szél.
A pozsgásház újvilági részében a kaktuszokon kívül a sivatagi jukkák, agavék és medvefüvek (Nolina) is a szárazságtűrés bajnokai. Levelüket megvastagodott, viaszos bőrszöveti réteg, kutikula védi a kiszáradástól.
A ház óvilági részében láthatók a Dél-Afrika szélsőségesen száraz sivatagjaiban honos kavicsvirágok (Lithops), erősen leegyszerűsödött testük nagy részét a homokba vagy kőtörmelékbe bújtatják.
