Mi a gond a mezei egérrel és a pocokkal?
Előbbi karcsúbb, utóbbi zömökebb testű állat, folyamatosan növő fogakkal. Ez a tulajdonság arra készteti ezeket az állatokat, hogy szinte megállás nélkül rágcsáljanak és koptassák a rágófogaikat. Ezek a rágcsálók elsősorban a nem művelt területeket kedvelik, ott szaporodnak el. Ilyenek a vasúti töltések, a csatornapartok és töltések, a gyümölcsösök, a többéves vetések, a szárazabb rétek és a legelők, valamint azok a tanyagazdaságok körüli területek, ahol nem érik el őket a macskák és a kutyák. Túlszaporodásuk általában ezeken a területeken következik be.
A mezei egérnél zömökebb pocok még falánkabb és szaporább állatnak számít, igazi mindenevő. Mindenféle növényi anyagot elfogyaszt és túlszaporodása esetén szinte mindegyik szántóföldi növényben kárt tesz. Téli álmot ez sem alszik. Télen a hótakaró alatt hosszú folyosókat ás, amiket fűvel bélel ki. A mezei pocok társaságkedvelő állat.
Leggyakrabban nagy csapatokban tanyáznak, s a tarlón az egyik lyuk követi a másikat. A pocok nősténye 3 heti vemhesség után évente akár hétszer 4-12 utódot hoz világra. Anyjuk 2 hétig szoptatja őket, a harmadik héten már önállóak és ivarérettek. A túlszaporodás kedvező években kora tavasztól késő őszig, amikor enyhe a tél, egész évben tarthat. Ha a sok eső és a nedves, hűvös időjárás nem pusztítja el a fiatalokat a fészekben, a gradáció általában 3-4 évente megismétlődhet. Ilyenkor mindenütt látni a pockokat, a nagy állománysűrűség idején gyakran tartózkodnak a talaj felszínén. Bár természetes ellenségei, mint a róka, a hermelin, a menyét, az egerészölyv, a vörös vércse és a baglyok sokat elpusztítanak közülük, szaporodásuk annyira gyors, hogy ezzel a ragadozók nem tudnak lépést tartani. Helyenként, különösen a szántók szegélyein és az utak mentén teljesen lerágják a gyepet. Ettől függetlenül, a gradáció később általában magától összeomlik.
Adrenalinszintjük ilyenkor ugrásszerűen megnő, többet tartózkodnak a felszínen, territóriumaik részben megszűnnek, beteges viselkedésváltozások lépnek fel náluk, és ez a túlszaporodás az állomány gyors, robbanásszerű összeomlásához vezet.
