Közben a rácsodálkozók megfeledkeztek arról, hogy leszálló és pihenő helyet biztosítsanak a ragadozó madaraknak, ahonnan azok figyelemmel kísérhetnék vadászterületüket. És aztán jön a szembesülés a valósággal, hogy túlszaporodtak a rágcsálók. Ilyenkor a termelő pánikba esik, keresi, de nem találja a megoldást a problémára.

Napszámosokat kellene alkalmaznia, hogy a sok ezer lyuk többségébe jusson méreg. Ezt a termelők egy része képtelen vállalni, így inkább kiszórja a mérget a zöldellő vetésben a növénysorokba, a talaj felszínére, ahol a madarak és az őzek is megtalálják. És aztán jön a rácsodálkozás, hogy tömegesen pusztulnak a vétlen állatok.

Madár- és őzpusztulás

Ez történt az idén, február végén, március elején a Nagykikinda járáshoz tartozó Nákófalván, ahol egy kisebb akácerdő környékén nem kevesebb mint nyolcszáz madár (vetési varjú és csóka) vált a szakszerűtlen mérgezés áldozatává. Hogy a baj nagyobb legyen, nemcsak a madarak találtak rá a minden jel szerint évekkel ezelőtt betiltott Furadannal mérgezett magokra, hanem az őzek is. Így a környéken nem kevesebb, mint 18 őz pusztult el szörnyű kínok közepette, a felelőtlen méreghasználat következtében.

A Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesületet szakemberei szerint ez az eddig ismert legnagyobb méretű mérgezés Európának ezen a részén. Milan Ružić, a madártani egyesület igazgatója:

– Amint értesültünk az incidensről, tájékoztattam a Tartományi Természetvédelmi Intézetet, a nagykikindai ügyészséget és a szerbiai rendőrség ökológiai bűnözés elleni osztályát, hogy minél előbb végezzék el a helyszínelést, a mintavételezést és kezdjék meg a példátlan méretű madárpusztítás részleteinek a kivizsgálását.

Félő volt, hogy a nagy területen portyázó sasok elhullott madár és esetleg más állatfaj mérgezett teteméből fogyasztanak, és közvetetten sajnos mérgezés áldozataivá válhatnak – magyarázta az igazgató.

Az állat-egészségügyi felügyelőség emberei kiszálltak a helyszínre, és az illetékes ügyészség rendeletének megfelelően mintát vettek az elhullott állatokból, amelyeket toxikológiai elemzésre az Újvidéki Állategészségügyi Intézetbe vittek. A szövetmintákból kimutatható lesz a méreg hatóanyaga, amivel a csaléteknek szánt magokat, kukoricát, búzát kezelték és szétszórták a talaj felszínén. Az eredményeket lapzártakor még várták.