János Ambrusné úgy tartja, ha leállnak a fejlesztésekkel, akkor lemaradnak, ami Geresdlak életében komoly hátrányt jelentene. A település kedvezőtlen adottsá­gai jelentősen befolyásolják, hogy milyen ágazatokkal érdemes foglalkozniuk. A dimbes-dombos vidéken, a szétszórtan négy település határában – Maráza, Geresdlak, Martonfa, Fazekasboda – elhelyezkedő 7 és 17 aranykoronás agyagos, homokos földeken a növénytermesztés nem gazdaságos, éppen ezért az állattenyésztésre alapozzák a bevételeik jelentős részét, ezen belül is a tejelőtehén-tartásra. Földjeiken elsősorban a tehenészetnek termesztenek silókukoricát, takarmánykeveréket – ebből készítik az állatok számára a zöld szenázst –, valamint lucernát.

Aratás idején a szalmát bálázzák, amit a tehenészeti telepen az állatok almozásához használnak. A földjeik folyamatos tápanyag-utánpótlására, a termőképességük javítására elsősor­ban híg- és istállótrágyát használnak.

A fejlesztések is a tehenészeti telepen kezdődtek, itt évről évre újabb és újabb beruházás valósul meg a hozam növelése érdekében. Első lépésben egy új, a legszigorúbb előírásoknak megfelelő 24 állásos fejőházat építettek, lecserélték a borjúketreceket, majd következett a két istálló, a felújított és az új építése, a növendék üszők pedig féltetős istállót kaptak. Jelenleg 400 holstein-fríz tejelő tehenük van, valamint 460 növendék és előhasi üszőjük. A borjakat korszerű, hideg­től és melegtől egyaránt védő karámokban tartják.

Az Európai Mezőgazdasági és Vidékfej­lesztési Alap keretében az Állattartó Telepek Korszerűsítésére kiírt, hazai és uniós forrásból megvalósuló pályázaton elnyert 140 millió forint támogatás felhasználásával 290 millió forintból új, kétszer tizen­két állásos paralel fejőházat építettek, amit DeLaval technológiával szereltek fel és Alpro telepirányítási rendszerrel működik. A tehenek terelő kapun keresztül jutnak a fejőházba, ahol számítógéppel vezérelt fejőberendezésekkel fejik őket.

Csökkenő területen gazdálkodnak, de precíziósan

Az állatok takarmányozását is igyekeznek minél inkább optimalizálni, ennek érdekében a szilázst a száraz hozzávalókkal összekeverő takarmánykiosztóval is rendelkeznek, valamint a tehénistállókban egy önjáró berendezés rendszeresen az állatok elé tolja az általuk széthordott takarmányt.

A selejt teheneket pedig vágóállatként értékesítik.

Az eltelt évek alatt a termőterületük a korábbi 1400 hektárról 988-ra csökkent, ugyanis lejártak a bérleti szerződések, sokan kivitték a földjüket. A földalapú támogatás, valamint az Agrár Öko-gazdálko­dás támogatására kiírt Agro-ökológiai pályá­zaton is sikerrel szerepeltek, ami javít az ebben az ágazatban elért eredményeiken, azonban az elmúlt évek időjárási viszonyai, a hosszan tar­tó szárazság és a hozzá kapcsolódó hő­ségnapok számának emelkedése miatt a termésátlagok lecsökkentek, tavaly például a kukoricatermésük szinte teljesen odalett, mert hónapokon át egy csepp eső sem esett.